Bori Bálint:Tavaszi zsongás

kurátor: Kovács Panni
megnyitó: 2011. április 19. 19:00
a kiállítás bezárása: 2011. május 10.
helyszín: PANEL contemporary 
( bejárat a Faur Zsófi - Ráday Galériából )
cím: 1114 Budapest, Bartók Béla út 25.
     
Fény hatására ritmikus mozgásuk közben zümmögnek, ciripelnek Bori Bálint, Berlinben élő és alkotó képzőművész, az egykori Erdély Miklós által vezetett INDIGO csoport tagjának legújabb szobrai. A dadaizmus, a kinetizmus és az öko-art jellemzőivel egyaránt bíró szobrok zenével, vidámsággal köszöntik a tavaszt.

A dadaizmus, a kinetizmus, és legújabb munkáin az öko-art elemeinek együttes alkalmazásából születnek meg Bori Bálint, Berlinben élő és alkotó, az egykori INDIGO csoport tagjának legújabb alkotásai, szobrai, vagy ahogyan ő nevezi Kabócái. Bádog csápjaik, szárnyaik, ízeik ritmikus mozgást végeznek és zajongnak amint megérzik a nap melegét. A színes, játékos jószágok komoly nemzetközi és magyar művészettörténeti elődökkel bírnak: Alexander Calder, Jean Tinguely, George Rickey, Haraszty István, Nicolas Schöffer, Galántai György és Lois Viktor – hogy csak néhányakat említsünk a kinetizmus izgalmas történetéből[1]. A szobrok napelemmel működnek és talált tárgyakból, kidobásra szánt ócskaságokból állnak, ezért méltán hívhatjuk a Kabócákat öko-szobroknak. Az előbbi megoldás Bori saját fejlesztése, az utóbbi viszont elvezet egészen a dadaizmusig.

A talált tárgy műtárgyként értelmezése, azaz a ready-made, vagy egy alkotás részeként történő hasznosítása a dadaizmus óta jelen van a művészet történetében. A kinetikus szobrokat alkotó művészek az 1950-es években nyúltak vissza ehhez a hagyományhoz és szobraik alkotóelemeit ócskavasból és kidobásra szánt tárgyakból építettek, így tiltakozva az Egyesült Államokban kibontakozóban lévő fogyasztói társadalom és a modern ipari civilizáció ellen. Bori Bálint szobrai esetében a fémdobozok, fém gyümölcskosarak, napszemüvegek, szemétnek ítélt tárgyak – a műalkotás részei – viszont az újrahasznosításra hívják fel a néző figyelmét, elgondolkodtatnak fogyasztói társadalmunkról, ugyanakkor robotra, állatokra, emberekre emlékezető formájukkal szórakoztatják is az őket megfigyelőket. Az alkotások öko-art jellege a szerkezetek mozgatásában is előtűnik: Bori napelemekkel látta el a szobrokat, az ehhez csatlakoztatott beépített kis motor mozgatja a szobor egyes elemit, amelyek egymáshoz érve fémes zizegő hangot bocsátanak ki. Tehát fényenergiából mozgási energiát gyártanak az öko-robotszobrocskák és addig muzsikálnak, amíg a nap süt. Láthatunk példát elektromos kismotor által és a természet erői által mozgatott szobrokra Calder, Haraszty, Galántai és Lois Viktor életművében, a kettő ötvözetét megvalósító Bori Bálint viszont egyedülállónak mondható napelemes találmányával.

A kinetizmus nem csak a természet erőit és a teret szerette volna a szobrokba építeni, hanem a zenét is. Móder Rezső szobrainak mozgatásával a néző megszólaltathatta az alkotásokat vagy Alexander Calder mobiljainak szél lengette alkotóelemei is kibocsátottak hangokat. Esetünkben a Kabócák, akárcsak a bogarak, szintén zenélnek: az életet biztosító nap energiája bírja őket szóra – kis mechanikus segítséggel.
Bori Bálint kiemelkedő tehetségként az 1980-as években állandó tagja volt az Erdély Miklós által vezetett INDIGO csoportnak. Erdély leírása szerint a csoport „a tudomány és a művészet határterületein tevékenykedik”[2]. Az INDIGO célja szerint havonta egyszer nyilvános tematikus bemutatókat tartott a foglalkozásokon, illetve azok hatására született munkákból. Tagjai nagy része a Képzőművészeti Főiskolásra járt, míg néhányan csak egy-egy alkalommal vettek részt a csoport munkájában. Szőke Annamária szerint az INDIGO kiállításai „a csoportmunka, a közösséggel való kommunikáció, valamint a művészet-, a mű- és a világértelmezés katalizátorai voltak”[3]. A kötetlen foglalkozásoknak része volt az environment-ről, az installációról, a szoborról, a festményről, a kollázsról, a talált tárgyról, a filmről, fotóról, akcióról és az alkotásról való beszéd. Ez az inspiratív alkotó közösség nyilvánvalóan később is hatással volt Bori Bálint munkáira, a fent idézett Erdély-manifesztum kétség kívül illik a Kabócákra. 
Hallgatva és szemlélve ezeket az izgő-mozgó, sokféle, színes lényeket könnyen megfeledkezünk az általuk felvetett társadalmi és művészeti kérdésekről, azaz az újrahasznosítás gyakorlásáról és a műtárgy értékéről. A süteményes dobozok és a kicsorbult napszemüveg Bori Bálint szobrai után nem egyértelműen kukába való háztartási hulladékok, hanem a mindennapi létünkbe visszaforgatható műtárgyak alkatrészei is lehetnek, afféle csiszolatlan gyémántok.

[1] A magyar kinetizmus követőiről lásd még bővebben: Hangyel Orsolya: Kinetikus művészet Magyayrországon. In: Mozgás ’08. Faur Zsófi- Ráday Galéria, Ráday Galéria és Kiadó Kft., Budapest, 2008.
[2] Hornyik Sándor-Szőke Annamária: Kreativitási gyakorlatok, FAFEJ, Indigo. Erdély Milós művészetpedagógiai tevékenysége 1975-1986. MTA-MKI-Gondolat-2B-EMA, Budapest, 2008. 175.
[3] Hornyik-Szőke, 2008. 187.


Forrás: ikOn