2010. február 23., kedd

Szabó Balázs Band - lemezbemutató koncert, Zuboly, DJ Kanada Káosz Funk Party




„Gyerekkorom óta foglalkozom a muzsikával. Édesapám gitározott, édesanyám óvónő, mindennapos volt az énekelgetés, a zene és a tánc, otthon a falumban. Kántor szakra jártam Debrecenben, bár sohasem fejeztem be. Első népzenei élményeim lakodalomban voltak, gyerekkoromban, falun; Tetétlenen. 
Az első szerzői kiadásaim 1998-ban voltak, megzenésített versek. Pilinszky, Radnóti, Ady. Az első hivatalos kiadvány Faludy György: „Testek vonzásában” című lemeze volt, melyet Révész Béla akkori színészbarátommal hoztunk létre 2004-ben. Ezután kerültem Kecskemétre, ahol megismerkedtem Kőházi "Fankadeli" Ferivel, akivel létrehoztuk a Suhancos nevezetű formációt. Első kislemezünk 2006-ban jelent meg "Jól” címmel. 2007-ben debütált az első nagy lemez:, az "Üzenetrögzítő”. Erről az albumról ismert a legtöbb rádióban játszott dal: "Végre Vége" , "Békét" , "Egyre Másra". A rádiójátszásoknak, a közönségnek és a kitartásnak köszönhetően 2008-ban, már számtalan koncert volt a hátunk mögött. Ekkor jelent meg a második nagylemezünk " Jól tévedni emberi dolog" címmel. 2009-ben, a zenekar művészeti kérdések miatt szélnek eredt, de még ebben az évben elkezdődtek az új próbák és megalakult a Szabó Balázs Band. A zene megváltozott, a zenészek részben régi, részben új ismeretségeknek köszönhetően kerültek a zenekarba. 
Teljesült egy gyerekkori álmom; saját bandám lett, az első lemez a "Megcsalogató" címet viseli. Ez is valami csontok közül kifolyt muzsika, minden benne akar lenni, az egész gyerekkorom: a zene, a tánc, a folk, a funky, a vér, a szív.” Szabó Balázs

Időpont: 2010 február 25., 21 00
Helyszín: A38 Hajó, Petőfi-híd, budai hídfő

Forrás: A38
 

Nagy János Trió: Zoo


A zongorista NAGY JÁNOS egyebek közt a Free Style Chamber Orchestra művészeti vezetője és a European Mantra billentyűse. 1995-ben Vilniusban a Nemzetközi Szóló zongora Versenyen második, 1996-ban a Krakko Jazz Juinors versenyen 1. helyezést, egy évvel később a Getxo Nemzetközi Jazzfesztiválon a "legjobb szólista"-díjat, 2003-ban pedig az „Év hangszeres szólistája"-ként eMeRton-díjat nyert. 2005-ben Artisjus díjat vehetett át. Eddigi pályafutása során többek között az alábbi zenészekkel játszott együtt ill. készített felvételt: Alex Acuna, Arnie Somogyi, Ben Castle, Bernard Maseli, David Murray, Dave Samuels, Dewey Redman, Krzysztof Scieranski, Garry Willis, Paco Sery, Sangoma Everett, Tony Lakatos, Winston Clifford. 

SZAPPANOS GYÖRGY basszusgitáros pályája kezdetén Babos Gyula zenekarában játszott, majd többek közt a Tátrai Bandet majd a Boom – Boom együttest erősítette. Mohai Tamással és Hirlemann Bertalannal megalapították a legendás Háború együttest, tavaly eMeRton díjat kaptak. 2003-ban hozta létre saját jazz-rock zenekarát "Full Playback" néven. NagyJánossal közel tíz éve játszanak együtt különböző formációkban. A zongorista Hasbeszélő című kortárs báboperájában szintén ő basszusgitározott, ezzel is bizonyítva sokszínűségét és műfaji határokat nem ismerő tudását. 

BANAI SZILÁRD 1978-ban született Cegléden. Zenei pályáját szülővárosában kezdte csellistaként. Több év csellótanulás után kezdett el dobolni, amihez erős ösztönzést adott édesanyja ütőtanári hivatása. Budapesten, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában érettségizett, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazzdob szakán diplomázott kitűnő eredménnyel. Már pályája elején lehetősége volt a hazai jazzélet legkiemelkedőbb alakjaival játszani. Többek között Pege Aladárral, Binder Károllyal, Birta Miklóssal, és a Stúdió 11-gyel.

Az új felállású trió zenéjét nehéz lenne szavakkal leírni. Hasonló az eddigiekhez, miután a számok többségét itt is Nagy írja. Más, hisz mások a zenészek, mások a hangszerek. A szabadság, a felszabadultság, a zene öröme változatlan. 

E páratlan zenei világot teszi még varázslatosabbá az est két vendége Palya Bea és Birta Miklós.
Palya Bea és Nagy János az elmúlt években sokféle formációban léptek fel együtt. Fellépéseiknek mindig izgalmas színfoltja a közös improvizáció ahol a két művész különböző egyénisége találkozik, és éppen e két személyiségből fakadó polaritás alkotja egységét zenéjüknek.
Birta Miklós gitáros, zeneszerző, a Kodolányi János Főiskola Jazztanszakának gitártanára, hosszú évek óta a "különleges gitáros". Nemzetközileg is elismert művész, aki folyamatosan új utakat keres, kreativitása nem ismer határokat.


Helyszín: Francia Intézet; 
1011 Budapest, Fő u. 17.
Időpont: 2010 március 3., 20 00


2010. február 22., hétfő

20 év New Wave


Újra Budapest vendége lesz a kiváló orosz író, Jevgenyij Popov, akinek A hazafi lelke című könyve az első orosz posztmodern regény, s aki az idén a legrangosabb orosz kulturális díj, a TRIUMF kitüntetettje! 


Popovot egyszerre nevezik a legvidámabb anarchistának és a legoroszabb szibériainak. A 70-es évek végén a METROPOL c. szamizdat kötet miatt kizárták a Szovjet Irószövetségből, a 90-es években viszont beválasztották PEN-klub elnökségébe. Őt Suksin fedezte fel, ma pedig ő fedez fel remek fiatal orosz írókat. Legújabb regénykísérletét az interneten publikálja heti folytatásokban, rajongótábora kommentjei vagy épp heves ellenérvei kíséretében Popov a magyar irodalom "orosz hangja" Moszkvától Szibériáig: Esterházy Péter oroszországi népszerűsége neki is köszönhető. A kilencvenes években rendszeresen publikált a Beszélőben, később a Lettre Internacionale-ban, jelentek meg novellái a Se apák, se fiúk c. kötetben és más gyűjteményekben, Holka László, Hetényi Zsuzsa, Kiss Ilona, Goretity József, M. Nagy Miklós és mások fordításában.

Ezúttal ismét Kukorelly Endre lesz a beszélgetőpartnere, akivel néhány évvel ezelőtt már végigjárták az "irodalmi Budapestet" - Petrovics Eszter dokumentumfilmjében, amely a moszkvai könyvfesztiválra készült(részleteket vetítünk belőle). A hazafi lelke c. könyvből oroszul és magyarul hangzanak el részletek.

Kérdez: Holka László
Fordít: Kiss Ilona
Házigazda: Bárdos Deák Ágnes
Sorozatszerkesztő: Karádi Éva

Időpont: 2010. február 24., 18-19 30
Helyszín: Gödör Klub (Erzsébet tér)

Forrás: Gödör Klub

2010. február 16., kedd

Életjáték Tereskovával

ÉLETJÁTÉK
A rögtönzés személyes univerzuma


Ötletgazda: Czinkóczky Csaba
Rendező: Sáfár Zoltán

Vendég: Nagy Kriszta - Tereskova

Műsorvezető: Lévai Balázs

Akik improvizálnak:

Elek Ferenc
Fullajtár Andrea
Galán Angéla
Keresztes Tamás
Nagy Ervin

Mindannyian tartunk a lelepleződéstől, mégis mindenki vágyik arra, hogy kívülállóként legalább egyszer szembesüljön saját magával. Ezért is izgalmas a Godot Kortárs Intézetének meghökkentő, fordulatokkal teli színházi kalandja: az ÉLETJÁTÉK egy különleges meséket rejtő sorozat, melynek meghitt epizódjaiban ismert arcok ismeretlen világa tárul fel előttünk, nem kis katarzist kiváltva a mit sem sejtő mesélőből is. Az ÉLETJÁTÉK egy rendhagyó improvizációs színházi show, melynek főszereplője a sztár, s az életét rögtönözve leképező színészek.

Váratlan, megrázó, szórakoztató, vicces, fájdalmas megtisztító és soha vissza nem térő... Akár az élet, amelyről felnőtté válásunk óta tudjuk, hogy régesrég nem játék, de talán könnyebb a terheit cipelni a játékos gyermek bohémságával. Aki gyakran néz tükörbe, az sokszor játszik a grimaszokkal... Ilyen arc, olyan arc...még olyanabb, aztán közelebb hajolunk, s felfedezzük az apróbb hibákat: néhány halvány, később egyre határozottabb ráncot, sorsaink húzta, karmolta rajzokat, ősz hajszálat még sötét tincseink között, fakuló csillogást a szembogárban. Ezt látja más is? Micsoda lelepleződés! Még szerencse, hogy ez csak a külcsín és belső világunk, múltunk epizódjai lelkünk mappáiba mentve, kóddal védve rejtve maradnak. És akkor jön ez a pimaszul tehetséges Godot-s társaság! Remek színészek, igazi lélekcrackerek. Figyelnek s hirtelen szóra bírják az Életet. A mesélő, a tiszteletre méltó híresség egyszer csak ott ül egy életre kelt varázsTÜKÖR előtt, melyben leperegnek a megidézett múlt jelenetei. Különlegesen intim pillanatok ezek. Az improvizáció zseniálisan őszinte előadása, melynek sorána néző és mesélő egyaránt szemtanúja és aktív szereplője a kendőzetlen szembesítésnek.

Hírességek egész sora vállalta eddig is az ÉLETJÁTÉK izgalmas főszerepét, miközben soha egyikük sem tudhatta előre, hogy mi is fog történni ott a színpadon. A szabálytalanság káoszában csak néhány biztos pont létezik. A vendég mesél, a színészek játszanak, a zenész kísér...mindezt a kiszámíthatatlanság sorsszerű sodrása fűzi egybe. A színész alázatos, a mesélő pedig önként beletörődik a katarzisba. Bátorság? Kiváncsiság? Vagy csak nem tudnak nemet mondani? Az improvizáció fésületlen, kusza mozaikjaiból aztán egyszer csak sosem látott, ismeretlenül is ismerős kép bontakozik ki, amelyben ott az egészalakos ember, s körülötte a megismételhetetlen világ, maga a személyes univerzum az ősrobbanás pillanatában.

Az ÉLETJÁTÉK szenzációs új évada a budapesti NEW ORLEANS-ban élhető át.
Akik hétről hétre segítenek ebben: Elek Ferenc, Fenyő Iván, Fullajtár Andrea, Galán Angéla, Gubás Gabi, Keresztes Tamás, Mészáros Tamás, Nagy Ervin, Nagy Zsolt, Stefanovics Angéla, Vári-Kovács Péter...

Időpont: február 27. 19-21 30
Helyszín: New Orleans Club
VI. Lovag utca 5.

Forrás: Godot

Erős Apolka kiállítása az Erlin Galériában


A kiállítást Mata Attila szobrászművész nyitja meg.

Zenei performance: Fehér Károly Ethnosound (gongok).

Megnyitó: február 17, szerda 18 00
Megtekinthető: március 18-ig keddtől péntekig 12-18 00
Helyszín: Erlin Klub Galéria - 1092 Ráday 49.

Forrás: Erlin

Firkin és Eugenai koncert az A38-on

Firkin

Az őrült ír zenekart 2008 nyarán alapította Péter János fuvolás, amely a modern ír kocsmazene féktelenül vidám műfaját kívánja meghonosítani Magyarországon.

Azzal a nem titkolt szándékkal állt össze ez a kitűnő képességű csapat, hogy lazítson, kikapcsoljon, megpörgessen, energiával és jókedvvel töltsön fel minden járót és kelőt. A régi M.É.Z. és a Shannon.hu legjobb hangulatait hozta át a fuvolás új bandájába. A sokak által már ismert ír nóták, mint például a Whiskey in the Jar, Wild Rover a Firkin előadásában friss, dinamikus ízt kapnak.

A Pogues és Nyugat-Európában nagyon népszerű Flogging Molly, Dropkick Murphys nyomdokain haladó – és slágereit is játszó mindenki felvidítása céljából vágtázik a magyar ugaron és a külföldi réteken.

Felállás:
Barna & Pali - ének és akusztikus gitár
Sushi - hegedű,
PJ - fuvola,
Atti - villanygitár
Shuti - basszusgitár
Ese - dob
Rozy - hangtechnika

Eugenia

A zenekar 2008 nyarán született, miszerint az otthonukat elhagyó erdélyi színészek zenében elevenítsék fel gyermekkoruk pocsék ízű Eugenia (ejts: Eudzsénia) keksz zamatát. A dauerszer ízű, rózsaszín töltelékkel kent avas porlóst a rég elfeledett, anno „cikinek” tartott dallamokkal írja körbe a formáció: manele-sanzon-punk-latinsíratós etűdök hangulatával.

A két énekesnő Fazakas Júlia és Miklusicsák Aliz színészjányok előadásmódjukkal biztosítják a dallamok antidramatikusságát és a népdalok síratóspunkosítását, amivel rá- rácsúsznak Salamon Soma harmónikaszolóira.

Rontó Lili tehetséges fiatal képzőművész és remek muzsikus is - szaxofonon játszik még az Akt, Negyvenkettő, Csajka és saját zenekarában a Kvarkban.
Ugyancsak bevándorló és nem csak a hangulaton de a látványon is sokat dob a basszusgitárt pengető Katona László, aki Krétakör Színésztánczenekarban is zenél valamint több színházi produkcióban, mint színész játszik. Az ugyancsak betelepült státuszban lévő amerikai születésű Varga Péter mandolinon játszik, aki eddig Bostonban zenélt. Az együttes dobosa Beöthy Árpád, aki a Plutó zenekarban is játszott és jelenleg is több zenekarban ütős. Az Eugenia zenéje az alkotók kulturális, nyelvi, vallási sokszínűségéből táplálkozik sok vidámsággal fűszerezve.

Felállás:
Fazakas Júlia ének
Miklusicsák Aliz ének
Rontó Lili szaxofon
Salamon Soma harmonika
Beöthy Árpád dob
Katona László basszusgitár
Varga Péter mandolin

A zenekar 2009-ben FRINGE díjat nyert.

Időpont:
02.18. csütörtök, 19H
Helyszín:A38 Hajó,
Petőfi híd budai hídfő
Info: 464-39-40
SMS & MMS: 06 (30) 30 30 038
Belépő: Elővétel: 1400 Ft
A fellépés napján: 1800 Ft

Forrás: A38

2010. február 11., csütörtök

Barabás Lőrinc feat. Óperentzia


Fergeteges koncert várható szombat este a Lámpásban.


Fellépők: Barabás Lőrinc feat. Óperentzia.


Időpont: február 13., 21 óra

Helyszín: Lámpás, 1074 Dob utca 15.




Az Óperentzia Nyíregyházáról jön, a keleti végekről. És ez sajátos ízt (east) kölcsönöz zenéjüknek, a stílusokat, a trendet másként közelítik meg. 2005-ben alakultak, 2008-ban megnyerték a budapesti Fringe Fesztivált. Jelenleg Budapesten él a zenekar. Nem kívülállók többé, de szerencsére különutasok: eredeti és egyedi, amit művelnek.

Három év alatt két lemez: az Óperentzia szoros alkotóközössége igen termékeny. AzÓperentzia című első lemez még utazósabb, a trip-hopból merítő anyag volt, régies, azaz vintage hangzásokkal, retró szintik erdejével.

A One Week című új lemezen több az elektronika, nagyobbak a tempók, a fordulatszámok. Feltűnik a drum and bass ritmika, viszont a korábbiakról marad a merészség, amellyel stílusokat kevernek: feltűnik a noise, de a jazz, sőt a rajzfilmzene.

Részlet a Népszabadság Online oldalán található cikkből:

Lőrinc csak muzsikál egyet, kiadja minden örömét, bánatát, legyen ideges, vagy járjon épp a fellegekben. És a közönség imádja a félkarú trombitást, aki a koncert után hazamegy, és délig alszik. Mostanában hol Budapesten, hol Londonban ébred, kétlaki életet él, és bohémitás ide vagy oda, nagyon is tudatosan. Ahogy mondja, tanulja az embereket, a világot, s megmutatja magát mindenhol, ahol teheti. Most az angol főváros klubjaiban. Egyedül ment Londonba. Senki, sehová nem protezsálta, kiment, mert kíváncsi volt, milyen a zene igazi fellegvára. A kavalkád, ahol Barabás Lőrinc még tud tanulni valakitől.

Be-beül különféle helyekre, szórakozik, aztán valahogy mindig előkerül a trombitája, s bekapcsolódik az esti örömzenélésbe. És most már ismerősként hívják "valódi" koncertekre, fellépni. Budapest után London életébe is betrombitálta magát.

Barabás Lőrinc úgy szeret trombitálni, hogy a hallgatón eluralkodjon valami furcsa, de mégis ismerős érzés: valami megfogja, s átlényegüljön a zenével. Ha ez megvalósul, akkor ő is tudja, hogy átjött, amit üzenni akart a hangszerével. Nem megérteni, hanem érezni kell, amit ad: hangulatokat, képzeletbeli színekbe és formákba bújtatva. Hogy a pohár nem félig üres, hanem félig tele van. S hogy két Soproni és egy vaníliás karika is bőven elég lehet ahhoz, hogy bárkit jobb kedvre fakasszon.

A trombitát nem lehet "stílusra formálni". Bárhol és bármit lehet vele játszani, Beethovent egy koncertteremben, kubai zenét a tengerparti homokban. És tökéletes társa a "borospoharas pesti éjszakának" is.

Források:

Óperentzia honlapja

Barabás Lőrinc honlapja

NOL

2010. február 8., hétfő

Temps d'images - Képek ideje fesztivál

Ötödik éve köszönt be a Trafóba a Képek ideje – a különleges vizuális megoldásokkal, mozgókép és előadóművészet interakciójával kísérletező előadássorozat, látványos és elgondolkodtató felnőtteknek és gyerekeknek (!!!) szóló produkciókkal, filmvetítésekkel, beszélgetésekkel.

 

PROGRAM

2010. FEBRUÁR 7-9. 19h
TEMPS D’IMAGES FILMEK

Két moziban, a filmvásznon ad egymásnak randevút mozdulat és kép: mutatunk filmet táncról és új cirkuszról, lesz portréfilm a fesztivál során a Trafóban vendgészereplő francia táncvarázslóról, Philippe Decoufléről, egy kiváló francia trombitásról, egy különleges lengyel-magyar származású fiatal zongoraművészről, David Murray szaxofonosról, Boris Vianról, és egy nagyszerű flamenco táncosról is. Élettörténetek, víziók, filmen 3 napon át.
Helyszín: Művész Art mozi (Budapest VI. Teréz körút 30.)
Francia Intézet (Budapest I. Budapest, Fő utca 17.)

2010. FEBRUÁR 9. 20h
FABIEN PRIOVILLE (FR/D): JAILBREAK MIND / TÁNC

Fabien Prioville koreográfus hajdan Pina Bausch-nál táncolt, saját szólókoreográfiájában pedig a számítógépes játékok virtuális valósága elevenedik meg. GTA (Grand Theft Auto) hangulat, vetített helikopter New York fölött, záró duett egy mini-robottal.
Helyszín: MERLIN SZÍNHÁZ (1052 Budapest, Gerlóczy u. 4.)

2010. FEBRUÁR 10-11. 20h
MUTA IMAGO (IT): (A+B)3 / SZÍNHÁZ

Olasz szerelmes-háborús történet árnyjáték formájában. Egy világ, ahol egyetlen villanykörte lehet bombatalálat, nap vagy hold, a kalimpáló lábakat hátulról megvilágítva pedig az utca forgatagának megidézője.

2010. FEBRUÁR 13-14. 20h
PHILIPPE DECOUFLÉ / COMPAGNIE DCA (FR): SOLO / TÁNC

A jólismert francia táncmágus, Philippe Decouflé 1992-ben feledhetetlenné koreografálta a téli olimpia nyitó- és záróünnepségét Albertville-ben, most a 2010-es téli olimpia idején végre ismét Budapesten látható egy különleges szólóval.

2010. FEBRUÁR 16-17. 20h
STÉPHANE GLADYSZEWSKI (CAN): IN SIDE & AURA / TÁNC

A kanadai művész valaha szobrászként és fotóművészként dolgozott, most függő, festett, lecsöppenő, megtöbbszöröződő, valós és virtuális testeket hoz létre a színpadon. Két előadás, táncosok vetítővásznon és élőben. A fesztivál talán leglátványosabb előadása.

2010. FEBRUÁR 19. 17h
2010. FEBRUÁR 20. 11h ÉS 17h
2010. FEBRUÁR 21. 11h ÉS 17h
TPO (IT): JAPÁNKERT /GYEREKSZÍNHÁZ

Az olasz csapat színes interaktív varázsszőnyegevalóságos kortárs művészeti kalandpark (nem csak) gyermekeknek. A mesekertben Györgyi Anna és Láng Annamária színésznő kalauzolja a kisebb és nagyobb nézőket.

2010. FEBRUÁR 25-26. 20h
TERMÉSZETES VÉSZEK KOLLEKTÍVA-ÁRVAI GYÖRGY-IMRE ZOLTÁN-MÁRKOS ALBERT: JOM & TERRY SZINDRÓMA / 2D-ANIMAL-MUSICAL (KÉTDIMENZIÓS ZENÉS KOMÉDIA)

Animációs musical élő szereplőkkel. A fesztivál egyetlen hazai csapata a vadonatúj darabban filmes animációval, élő zenével keverve mesél üldöző és üldözött reménytelen találkozásáról, az örök kielégületlenségről poszt-Mad-Max- és Tarantino-paródia modorában.

FESZTIVÁL

2010. február 7-26. / 7-26 February, 2010

Helyszín: Nagyterem / Művész Art mozi (Budapest, VI. Teréz körút 30.) / Francia Intézet / Merlin Színház (1052 Budapest, Gerlóczy utca 4.)

Jegyár: lsd. programoknál

Forrás: Trafó

 

 


A rakodópart alsó kövén: A Duna projekt

Andreas Müller-Pohle német fotográfus 2005-ben fotózta végig a Dunát a forrástól kezdve a romániai deltáig. Az ebből a sorozatból összeállított kiállítás már minden dunai országban bemutatásra került és utolsó állomásként Budapesten, a Nessim Galéria mutatja be.

A sorozat középpontjában a folyó áll, az egyetlen nagy európai folyam, mely nyugatról keletre tart. A Duna a forrásától kezdve, minden területen, amin áthalad, meghatározó gazdasági és kulturális jelentőségű. Mindenhol saját viszonyrendszer alakult ki vele, minden nép történelmében, gazdaságában, kultúrájában fontos szerepet tölt be évezredek óta.

A projekt keretében a Dunát, mint egy portré tárgyát állítja szembe velünk a művész, a folyóról kíván képet nyújtani. A folyóra, a vízre koncentrál.

A képek víz alatti fotografálásra is alkalmas kamerával készültek. A fotográfus minden helyen vízmintát is vett és az analitikai adatok is feltüntetésre kerülnek a képen, egy komplexebb Duna kép megjelenítéséért.

A sorozat bemutatása a berlini „European Month of Photography” kiemelt rendezvénye volt 2008-ban.

A projekt alapján készült könyv elnyerte a Photobook Award díjat 2007-ben.

A Nessim Galériában a február 10-i megnyitón alkalmából a szerző dedikálást tart és február 11-én 19.00 órakor ugyanitt, a Nessim Galéria panelbeszélgetést rendez két témára koncentrálva. Az egyik téma Andreas Müller-Pohle utolsó projektjeinek, videó-munkáinak a bemutatása lesz, míg a másik témakörben arra keresünk választ, hogy a kortárs magyar fotográfiát milyennek látják Berlinből.

Az eseményeket a budapesti Goethe Intézet, a LUMEN Alapítvány és a magyarországi ACAX iroda támogatja.

Időtartam: 2010. feb. 10. - 2010. márc. 18.

Megnyitó: 2010. feb. 10. 19:00

Forás: Nessim Galéria


2010. február 3., szerda

Petko Dourmana: Túlélőfelszerelés a globális felmelegedés utánra













A kiállításról

arrowA galéria terében egy lakóteret láthatunk felépítve, melynek környezete a globális felmelegedésre adott radikális válaszként előidézett "nukleáris tél" következtében kialakult apokaliptikus, minden organikus élettől mentes, elhagyatott tengerparti táj.
A vetített tájkép és az installáció összes világítása az infravörös tartományban mozog, mely az emberi szem számára nem érzékelhető, de láthatóvá válik a közönség részére kiosztott éjjellátó eszközökkel.
Ennek alapja az az elmélet, hogy amennyiben a felmelegedés gátlása érdekében a földfelszínt elzárjuk a napfénytől, az infravörös tartomány szerepe felértékelődik a túlélésért vívott harcban.
Az installáció tökéletesen elsötétített tere egyszerre adja a teljes üresség és a teljes tömörség illúzióját.

arrow
A tömegmédia által felkapott globális felmelegedés és nukleáris tér koncepciójának ironikus megfogalmazása a sci-fi irodalom kliséinek és az avulófélben lévő analóg kommunikációs és elektronikus eszközök felhasználásával társul.
A vetített táj az Északi-tenger partszakaszát ábrázolja, mely gyakorlatilag az ember által legnagyobb mértékben átalakított táj, és egyúttal az ipari forradalom bölcsője.
A nézők az éjjellátó eszközök segítségével egyszerre megfigyelői a poszt-apokaliptikus látványnak és egymásnak.

arrow
Az installációt az Edith Russ Site for Media Art támogatásával jött létre. 2009-ben jelölték a berlini Transmediale díjára. Eddig számos helyen bemutatták, utoljára a Sundance Fesztiválon a Park Cityben.

A művészről

Petko Dourmana Szófiában élő médiaművész. Projektjeiben a technológia és az új médiumok kapnak elsődleges szerepet. Jelenlegi munkái az emberi érzékelés kiterjesztésére és a kommunikáció fejlesztésére irányulnak, kihasználva a technológia előnyeit és hátrányait. Néhány kísérleti munkája a történelmi múlt illetve a jövő spekulatív vizuális megjelenítését tűzi ki célul. Az InterSpace Association alapítójaként és elnökeként több nemzetközi művészeti projekt és esemény szervezésében vett részt Bulgáriában és szerte a világon. Kiállított többek között az alábbi művészeti intézményekben: ZKM Karlsruhe, ICA London, Chelsea Art Museum, Location One in New York, és számos kisebb galériában Szófiában, Berlinben, Manchesterben és New Yorkban. A magyar közönség 2009-ben a pécsi Temporary City fesztiválon láthatta és részt vett a debreceni MODEM által szervezett Intermodem művészeti workshopon is.

Megnyitó: február 5. 19 00
Köszöntőt Plamen Pejkov, a Bolgár Kulturális Intézet Igazgatója, megnyitóbeszédet Beöthy Balázs mond.
A kiállítás március 27-én zár.

Helyszín: Videospace Budapest Galéria,
1092 Budapest, Ráday u. 56.

Kapcsolódó link:
Petko Dourmana honlapja


Forrás:
Videospace

Kolorádó Kid Party





Vágvölgyi B. András történelmi kalandfilmjének a Filmszemlén való bemutatása alkalmából rendezett örömparty mindenekelőtt a szemle meghívottjai számára. A filmben kiváló színészek mellett felvonul a magyar underground szubjektív beszt ofja is, akik közül néhányan az esten fellépnek Menyhárt Jenőtől Legát Tiboron, drMáriáson és Bárdos Deák Ágin át a Qualitons-ig Karafiáth Orsolya konferálása mellett. A belépés ingyenes!

Időpont: február 5, 21 00

Helyszín: Artemovszk 38

Forrás: A38

Rorschach-teszt – akció/reakció/projekció




Semmi nem véletlenül történik, vagyis nincs véletlen. Minden eleve elrendeltetett, és mégis csodálkozunk, hogy a dolgok csak így történhetnek, nem másként. Itt, most, így, velünk és előttetek. Nem máshol, nem máskor, nem másokkal és nem mások jelenlétében. Holnap máshogy lesz ugyanaz, mert az sem történhet másként, csakis úgy, ahogy ott és akkor.

ko- lat 1. közösen, együtt
incidens lat 1. váratlan, többnyire kellemetlen esemény; közbejött, zavaró mozzanat 2. illeszkedő, az incidencia jelenségét mutató, vele kapcsolatos
incidencia lat 1. illeszkedés 2. egy adott időtartam alatt újonnan keletkező esetek gyakorisága 3. eshetőség
koincidencia lat el. 1. tér- v. időbeli egyezés, egybeesés 2. tud jelenségek, hatások egyidejű v. igen kis időbeli eltérésű megjelenése 3. hír két v. több impluzus egyidejűsége esetén jelentkező kimenő jel 4. pszich események vagy jelenségek látszólagos ok nélküli együtt előfordulása vagy egybeesése. Van, amikor egyáltalán nincs okozati kapcsolat a jelenségek illetve események között; van, amikor a kauzalitáson túli, eddig még meg nem magyarázott törvényszerűség húzódik meg az észlelések mögött.

A szereplők Rorschach-teszt reakcióiból:
„Háttal álló angyal nyújtja maga elé a kezét.”
„Nyúl fekszik hason, le van terítve, nekem ezek itt rókák, két róka egymásnak háttal, fekszenek a nyuszin.”
„Furcsa rák és lepke keverék, nem lehet eldönteni, hogy melyik az alja meg a teteje, hímnős.”
„Síkok együtt vannak, mélység és felszín, és a világosak között van valami titok, nem látom, csak érzem, hogy van.”
„Normális, hogy mindig állatokat látok? Két vombat, kontinensek, elég szimmetrikus, a Föld messziről, a két vombat megy egymás felé kis köríven át.”
„Egy fej, két szem, a szája gonoszan vigyorog, a rózsaszín a haja. De látod te is, ugye? Akkor megnyugodtam.”
„Boncolás-szertartás. Érdekes, mellük és farkuk is van; mozgásban vannak; megtermékenyítés, megfosztás, megtartóztatás.”
„Csak ilyen képek lesznek?”

Rendező-koreográfus: GERGYE Krisztián
Táncolják:
GERGYE Krisztián, GRESÓ Nikoletta, TÉRI Gáspár, VIRÁG Melinda
További szereplők:
DOMOKOS Flóra, FRIGY Ádám, HOFFMANN Adrienn, SZABÓ Gábor
Közreműködik: ACCORD QUARTET
Dramaturg: MIKLÓS Melánia
Zenei szerkesztő: PHILIPP György
Video: LACZKÓ Juli
Díszlet: ÁRVAI György
Jelmez: BÉRES Móni
Smink, maszk: KÁROLYI Balázs
Koreográfus asszisztens: DOMOKOS Flóra
Produkciós asszisztens: TRIFONOV Dóra
Pszichológiai munkatárs: CSIGÓ Katalin
Időpont: 2010.02.04 20:00
2010.02.05 20:00

Helyszín: Nagyterem

Jegyár: 1600 Ft / diák: 1200 Ft / bérlet érvényes


Forrás: Trafó

2010. február 2., kedd

„Az épület az nem egy tárgy”




















„Az épület az nem egy tárgy” (hanem egy folyamat) - Yona Friedmanról

SOMOGYI HAJNALKA írása

Yona Friedmant nem azért kell bemutatni Budapesten, mert magyar származású és, mint sokan mások, külföldön világhírűvé vált alkotó, hanem azért, mert az az egyéni illetékességen és részvételen alapuló, a modern építészeti „masterplant” elutasító gondolkodásmód, ahogyan a városi megastruktúrákat megközelíti, meglehetős hiánycikk ma itthon. A papírból, drótokból, parafa dugókból, WC papír gurigákból vagy hungarocellből összetákolt makettekből, amelyek az idős Friedman párizsi lakását is elborítják, a huszadik század második felének egyik legizgalmasabb és legismertebb vizionáriusának életműve bontakozik ki, amelyet egy nagyon egyszerű, mindenki által megközelíthető, ugyanakkor ellentmondásoktól sem mentes gondolkodásmód jellemez.

Yona Friedman, akit Erőss Nikolettel, a Trafó Galéria kurátorával a közelmúltban felkerestünk otthonában egy hosszabbtávú együttműködés tervével, 1923-ban született Budapesten. Építészetet tanult (igaz, a numerus clausus miatt nem nyert felvételt, csak „bejárt”), a második világháború végén, a német megszállás idején a Gestapo fogságába esett, majd ahogy a Vörös Hadsereg bevonult, ő úgy menekült el az országból, Bukaresten át Tel Avivba. 1956-ban a 10. CIAM (A Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa) konferencián ismerteti a mobil építészettel kapcsolatos elméletét, amely elsősorban nem az épületek, hanem a bennük lakók mobilitását emeli a középpontba. Olyan építészetet képzel el, amelyet annak lakója határozhat és változtathat meg, ellentétben az „átlagemberre” tervezett modernista iparosított lakástermeléssel. Az ötvenes évek Európa-szerte a lakáshiányról szóltak, és Friedmannak a budapesti mellett izraeli élményei is hozzájárulhattak ahhoz, hogy a megoldást ideiglenes, könnyűszerkezetes, egyszerűen adaptálható, helyi, olcsó anyagokból előállítható épületekben lássa, amelyek a jövő mobil társadalmának adhatnak otthont.

A CIAM köreiben lanyha érdeklődést tapasztalva 1958-ra megalapította saját csoportját, Groupe d’Etudes d’Architecture Mobile (GEAM) néven. Ekkor dolgozta ki a „Ville Spatiale” tervét is, amely nemzetközileg ismertté tette. Az elképzelés lényege egy olyan pilléreken álló hatalmas (és bővíthető) vázszerkezet, amelyre az egyének rácsatlakoztathatnák saját igényeik szerint kialakított, könnyedén változtatható lakóegységeiket. A lebegő város nem beépíthető területek (vízfelületek, mezőgazdasági területek vagy már meglévő városok) felett kínálna terjeszkedési lehetőséget. (egy német nyelvű interjú itt)

Ez az ötlet egy olyan gazdag építészeti gondolati közegben bontakozott ki, amelynek képviselői – Cedric Price-tól az angol Archigramon át Constant Nieuwenhuisig – a második világháború előtt kodifikált modernista építészet válságát látva megpróbálták azt új élettel megtölteni, humanista alapvetését revitalizálni – hol egy új, demokratikus társadalomszemléletre, hol a modern technológia vívmányaira alapozva. 

Bár a „Ville Spatiale”-t és Friedman egyéb munkáit sok szál köti a fent nevezettek elképzeléseihez, azonban az egyéni döntésbe és részvételbe vetett hit, az építészeti tervezés általi merev meghatározottság elutasítása, az autoriter építész figurájának sőt, általában véve a specializáció bármely formájának érvényen kívül helyezése, az alkalmazkodás, az adaptálhatóság fontossága és a megvalósíthatóságra helyezett hangsúly egy-egy ponton meg is különbözteti tőlük. Olyan alkotók is hatottak rá ebben az időben, mint Konrad Wachsmann, Kurt Schwitters és az ő Merzbauja, vagy a japán Metabolisták - és később, a „harmadik világbeli” szegénynegyedek nehéz körülményhez alkalmazkodni kényszerülő, növekvő lakossága. 

Bár megastruktúrákban gondolkodik, megközelítésének alapja mégis a bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság, a véletlen, a tévedés, a dolgok kipróbálása, lebontása és újraalkotása. Véleménye szerint egy város nem más, mint a túlélés eszköze, és funkcionalitásához az építészeti tervezésnek nem sok köze van, hiszen azt az emberek viselkedésének összessége szabja meg – amit pedig a legbonyolultabb matematikai számítás sem adhat meg előre. 

A Hans Ulrich Obrist által vele készített interjúkban arról beszélt, hogy gondolkodásmódját a második világháború élménye alapvetően meghatározta: „... amikor nagyon fiatal voltam, igen jó véleménnyel voltam a modernista építészetről. Csakhogy akkor jött a második világháború, és én gyakorlatilag ennek a háborúnak a terméke vagyok – egy világé, amelyben a szabályok valahogyan mind érvényüket vesztették. Semmi sem volt normális, és senki sem volt felkészülve erre a világban történt hasadásra. Így megértem, hogy a körülményekhez való alkalmazkodás késztetése és lehetősége hirtelen és brutálisan megváltozhat. Hogyan élsz egy olyan városban, ahol a vízszolgáltatás többé nem elérhető? Hogyan maradsz életben egy városban, ahol nincs élelem? … Egy ponton az utcán találtam magam – még mindig emlékszem. Nem tudom, tudod-e, mi volt a Katyusa: az egy olyan orosz rakétavető volt, amely egyszerre huszonnégy rakétát lőtt ki. Szörnyű hangja volt. Hallottad ezeket a süvöltő rakétákat és tudtad, hogy egyikük eltalálhat, még ha a fejed felett szálltak is. És higgy nekem, ezután a város egészen megváltozott. … nem volt forgalom, nem voltak hidak. Ahhoz, hogy átkelj a Dunán, egy darab jeget kellett használnod. A város hétről hétre változott. Az építészet nem számított – csak az esemény.” (Hans Ulrich Obrist: Yona Friedman – The Conversation Series. Walther König, Köln, 2007. 67. és 101-102. Saját fordítás)

Friedman azóta sem járt sokat Budapesten: saját bevallása szerint egyszer a hatvanas években, majd a nyolcvanas években látogatott ide pár napra. Kiállításokon sem láthattuk sokszor a munkáit, én két alkalomról tudok: a második „Tisztelet a szülőföldnek” című, külföldön élő magyarok műveiből rendezett kiállításról 1982-ben a Műcsarnokban, és az orléans-i FRAC Centre gyűjteményének „Világépítészet – Vándorló utópiák” című kiállításáról 1999-ben, ugyanott.

Yona Friedman elképzelései tehát a helyi körülményekre, a majdani térhasználók aktív részvételére, toleranciára és improvizációra épülnek és nyitott rendszerekre irányulnak – akár az Internetre is alkalmazva. Nem alkot szabályokat, csak irányelveket, támpontokat nyújt – mint azokban a piktogramokkal telerajzolt kis könyvekben, amelyeket egy UNESCO program részeként Afrikában, Dél-Amerikában és Indiában terjesztett: az ezekben látható egyszerű instrukciók a nyelvi akadályokat is megkerülve egyszerű és hatékony struktúrák megépítéséhez adtak ötleteket a szakképzettséggel nem (feltétlenül) rendelkező lakosságnak. Ezeket demonstrálta az Egyszerű Technológia Múzeuma Madrasban, egyike igen kevés megvalósult munkájának.

Ezen a ponton érdemes visszatérni a kiinduláshoz, egyelőre félbehagyva Friedman munkájának ismertetését. A poszt apropója, ahogyan a közelmúltbéli nála tett látogatásunké is ugyanis az a nem titkolt tervünk, hogy 2010-2011-ben több, kisebb-nagyobb, különböző profilú projekten keresztül bemutatjuk ezt a fél évszázadon átívelő életművet, és ezen keresztül vita tárgyává tesszük a benne megjelenő gondolatokat. A projekt fő helyszíne a Trafó Galéria és a Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum lesz. Azt szeretnénk elérni, hogy elméleteivel és módszereivel egy, a képzőművészeténél vagy az építészeténél szélesebb közeg is találkozzon – előadáson, kiállításon, workshopon, vagy éppen az utcán. Ezért a projektet, amelynek már a kezdetektől résztvevője Lakner Antal is, Yona Friedman szellemében egy „sok lábon álló”, több közreműködő közös munkájaként megvalósuló folyamatként képzeljük – az ő elérésükhöz remélhetőleg ez a cikk is hozzájárul majd. 


A szerző az Oktatási és Kulturális Minisztérium Kállai Ernő ösztöndíjasa.


Vonatkozó linkek:

Forrás: tranzit blog