Fergeteges koncert várható szombat este a Lámpásban.
Fellépők: Barabás Lőrinc feat. Óperentzia.
Időpont: február 13., 21 óra
Helyszín: Lámpás, 1074 Dob utca 15.
Az Óperentzia Nyíregyházáról jön, a keleti végekről. És ez sajátos ízt (east) kölcsönöz zenéjüknek, a stílusokat, a trendet másként közelítik meg. 2005-ben alakultak, 2008-ban megnyerték a budapesti Fringe Fesztivált. Jelenleg Budapesten él a zenekar. Nem kívülállók többé, de szerencsére különutasok: eredeti és egyedi, amit művelnek.
Három év alatt két lemez: az Óperentzia szoros alkotóközössége igen termékeny. AzÓperentzia című első lemez még utazósabb, a trip-hopból merítő anyag volt, régies, azaz vintage hangzásokkal, retró szintik erdejével.
A One Week című új lemezen több az elektronika, nagyobbak a tempók, a fordulatszámok. Feltűnik a drum and bass ritmika, viszont a korábbiakról marad a merészség, amellyel stílusokat kevernek: feltűnik a noise, de a jazz, sőt a rajzfilmzene.
Részlet a Népszabadság Online oldalán található cikkből:
Lőrinc csak muzsikál egyet, kiadja minden örömét, bánatát, legyen ideges, vagy járjon épp a fellegekben. És a közönség imádja a félkarú trombitást, aki a koncert után hazamegy, és délig alszik. Mostanában hol Budapesten, hol Londonban ébred, kétlaki életet él, és bohémitás ide vagy oda, nagyon is tudatosan. Ahogy mondja, tanulja az embereket, a világot, s megmutatja magát mindenhol, ahol teheti. Most az angol főváros klubjaiban. Egyedül ment Londonba. Senki, sehová nem protezsálta, kiment, mert kíváncsi volt, milyen a zene igazi fellegvára. A kavalkád, ahol Barabás Lőrinc még tud tanulni valakitől.
Be-beül különféle helyekre, szórakozik, aztán valahogy mindig előkerül a trombitája, s bekapcsolódik az esti örömzenélésbe. És most már ismerősként hívják "valódi" koncertekre, fellépni. Budapest után London életébe is betrombitálta magát.
Barabás Lőrinc úgy szeret trombitálni, hogy a hallgatón eluralkodjon valami furcsa, de mégis ismerős érzés: valami megfogja, s átlényegüljön a zenével. Ha ez megvalósul, akkor ő is tudja, hogy átjött, amit üzenni akart a hangszerével. Nem megérteni, hanem érezni kell, amit ad: hangulatokat, képzeletbeli színekbe és formákba bújtatva. Hogy a pohár nem félig üres, hanem félig tele van. S hogy két Soproni és egy vaníliás karika is bőven elég lehet ahhoz, hogy bárkit jobb kedvre fakasszon.
A trombitát nem lehet "stílusra formálni". Bárhol és bármit lehet vele játszani, Beethovent egy koncertteremben, kubai zenét a tengerparti homokban. És tökéletes társa a "borospoharas pesti éjszakának" is.
Források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése