2010. június 2., szerda

Össze-beszélt filmek - lengyel művészek kiállítása a Platán Galériában


Kiállítók: Mirosław Bałka, Wojtek Bąkowski, Piotr Bosacki, Wojtek Doroszuk, Józef Robakowski, Zorka Wollny

Kurátor: Piotr Krajewski, a WRO Art Center főkurátora
Együttműködés: Agnieszka Kubicka-Dzieduszycka

A kiállítást megnyitja: Piotr Krajewski, a WRO Art Center főkurátora valamint Peternák Miklós művészettörténész
Megtekinthető 2010. július 16-ig.

Helyszín: Platán Galéria - 1061 BUdapest, Andrássy út 32.
Nyitva: keddtől péntekig 11.00 - 19.00 óra között

"Az Össze-beszélt filmek című kiállítás lengyel művészek olyan videomunkáit mutatja be, amelyek közös jellemzője a szavak, a beszéd felhasználásának szándékos jellege. A válogatásban szereplő filmek nem csupán a vizualitás eszközével hatnak, az imago autonomitása a kiejtett szó hangzásával, és jelentésével találkozik. A hangzás esztétikája, valamint a kiragadott jelentéstartalom - melos és logos - uralják a kép belső tartalmát. A szavak jelentése és a hanglejtés módja egy vers, egy ima vagy egy mágia függvényében változik és nyeri el valódi tartalmát. A képek fellázadnak a szöveg dominanciája, a kifejezőeszközök egész arzenálja, a költészet intenzitása, az imádság heve, vagy egy átok fenyegető ereje ellen. Ezáltal az imago új értelmezési keretet nyer. A kiállított munkák esetében a nyelv számos formában ölt testet, de elsősorban mint egyfajta belső monológ jelenik meg.
 
A lengyel médiaművészet klasszikusának, Józef Robakowskinak Elmélkedés nyalakodás közben című filmjében a művész kedvenc macskája, Rudzik (Kis vörös), a film főhőse teljes odaadással tisztogatja bundáját. A háttérből Robakowski szájából két szó hangzik el: a nyalok, és a gondolkodom. A közvetlen közelről megörökített állat, és a két szó bennünk ébresztett képzetei hatására összeáll a macska portréja, e titokzatos lényé, mely a reprezentáció különböző formáiban jelenik meg, az egyiptomi mágiától, a mélylélektanon át, a horror-filmekig. Robakowski rá jellemző módon, a szavak által kérdőjelezi meg a kép objektív ártatlanságát.
 
Zorka Wollny Fekete filmje, melyben a vágyak és félelmek lebilincselő erővel jutnak kifejezésre, Sylvia Plath írása alapján készült. Egy rémálom ültetődik át a szubjektív kamerakezeléssel rögzített felvételre, ahol az álom sötétségének intenzitását a vetítővászon fekete színe még inkább fokozza. Erre a fekete háttérre kerül kivetítésre a nőiség többféle voltának, alakjának és álarcának megsokszorozódott mása, melynek szerepeit maga a narrátor ölti magára.
 
Mirosław Bałka Sundays Kill More című filmjében a tomboló vihar képeivel párhuzamosan az amerikai költő - a társadalom söpredéke - Charles Bukowski hangját hallja a néző. A maximális hangerővel, saját verseit felolvasó Bukowski hangja elnémítja a mennydörgést. Egy nyári vasárnapon készült hang és képfelvétel helyének és időpontjának valódi és ugyanakkor hamis egyezésére a vers címe, a Sundays Kill More Men Than Bombs nyújt magyarázatot. Ahogyan a tomboló természet, úgy az illúzióktól megfosztott költészet egyaránt veszélyes lehet.
 
Wojciech Bąkowski Beszélt film 4 című munkája az azonos címet viselő sorozat utolsó epizódja, melyben a művész saját verseit animálja és szavalja el. Bąkowski a vallomás-költészettel rokon elbeszélést, és sajátos audiovizuális komunikációs nyelvet alkalmaz. Radikálisan leegyszerüsített eszköztárral, nyelv- és képfoszlányokkal, egy végtelenül precízen és érzékenyen megfestett világot mutat, melyben ott rejtőzik a művész énje. Bąkowski munkáiban a leegyszerüsített fogalmak, és képi megjelenítések többletjelentése kap nagy hangsúlyt.
 
Piotr Bosacki Szöges című animációs filmje tüntetően egyszerű technikával készült. Egy kézzel rajzolt négyzethálós rács, a négyzetekbe bevert szögek, valamint a szögekre kifeszített befőttes gumi, amelynek változik a helyzete. A film jelentésrendszere, összetevőit és logikáját tekintve a megtévesztésig egyszerűnek tűnik. Azonban az első ránézésre a különböző alakzatokat bemutató filmből, a gyermeki hangon felolvasott kommentár által filozófiai értekezés válik.
 
A Call Me Poetic című film Wojciech Doruszuk legújabb munkája, Magyarországon kerül először bemutatásra. A filmben egy színesbőrű new-yorki költő olvassa fel verseit és improvizál a kamera előtt. A fiatal költő különböző tárgyakkal a kezében - fodrászati kellékekek, mobiltelefon – mozog a kamera előtt és szavalja verseit. A médiákból ismert testnyelv, valamint a mindent eluraló rap a helyi rituálék nyelvezetét idézi." Piotr Krajewski
 
 

Erdei Krisztina Hiány című önálló kiállítása a Miskolci Kortárs Művészeti Intézetben

Erdei Krisztina 2000 óta foglalkozik átfogóan fotográfiával. A rá jellemző sajátos kifejezésmód, ami a szubjektív dokumentarizmus/autonóm riport és a portréképek határán formálódik, nemzetközi szinten is nagy feltűnést keltett. Képei karakteresek, a humor és irónia határán kirajzolódó valóságábrázolások, különös összefüggésekre és kapcsolódásokra világítanak rá.

Erdei Krisztina 2000 óta foglalkozik átfogóan fotográfiával. A rá jellemző sajátos kifejezésmód, ami a szubjektív dokumentarizmus/autonóm riport és a portréképek határán formálódik, nemzetközi szinten is nagy feltűnést keltett. Képei karakteresek, a humor és irónia határán kirajzolódó valóságábrázolások, különös összefüggésekre és kapcsolódásokra világítanak rá.

A naplószerű vizuális jegyzetek a mindennapok képeit hozzák közel, egy új, meglepő perspektíva beiktatásával. Művészeti formavilágában egybemosódik a privát fotóra jellemző esztétika, a hétköznapi pillanatfelvételek tárgyi környezete és dátumozása, a szubjektív dokumentarizmus megvilágitó erejű világábrázolásával. Fotográfiái sorozatokká rendeződve társadalom- és kultúrakritikát fogalmaznak meg.

Erdei Krisztina, 2009 őszén 2 hetet töltött a Miskolci Galéria Alkotóházában ösztöndíjjal. Az itt született munka a “Hiány”, ahol a művész kisebb és nagyobb, érzelmi és fizikai, komoly és komolytalan hiányokra kérdez rá, hivja fel a figyelmet, amelyek kortól, nemtől és személyiségtől függően, spontánul vagy hosszas gondolkodás után tudatosulnak és jutnak kifejezésre. Miskolcon élő embereket kérdezett arról, hogy nekik mi hiányzik, majd levelezésbe kezdett miskolci idegenekkel, akiket szintén hiányérzetükről faggatott. Közben egy baráti ruhacsere során szerzett hordhatatlan, 100% műszálból készült ruháját megszabadítva rózsamintájától, a kivágott rózsákat a felmerült helyszíneken a hiányzó dolgok hűlt helyének jelölésére használta.

Megnyitó: 2010. június 3. 17 óra.
Megnyitja: Kosztyi Klaudia
A kiállítás augusztus 8-án zár be.

Helyszín: 3530 Miskolc, Rákóczi u. 2.

Erdei Krisztina honlapja
Forrás: Miskolci Kortárs Művészeti Intézet


Nyolc és fél póz - Verebics Ágnes önálló kiállítása





"Verebics Ági a MONO Galériában már másodszor rendez önálló kiállítást. Az elsőn 2007-ben, a Strabag díj elnyerése után, különböző vizes élményei ihlette festmények és lightboxok voltak láthatóak.

Az idei tárlaton a római kinttartózkodás, ösztöndíj ihlette új munkák keverednek régebbiekkel, ezáltal egy teljesen új műegységet alkotva. A klasszikus „verebicses” témák ütköznek, találkoznak a római élményekkel. Parafrázisok, imitációk, újrafeldolgozások, pózok, Verebicsre (az utóbbi években) oly jellemző szerepjátszás és kísérletezés. Érzékeny érzékiséggel taszít bele minket, a nézőt élményeibe, önön útkeresésének stációjiba.

Technikai sokszínűsége most is megmutatkozik, videók, fotók, printek és festmények kerülnek egyszerre a galéria falára és teremtenek sejtelmes, ironikusan misztikus, ájtatos hangulatot a térben."

Forrás: MONO Galéria




Felhőgyár - A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának kiállítása



Kurátor: Csontó Lajos

Megtekinthető: 2010. június 3. – június 27.

minden hétköznap 14-19 óra között, hétvégén 11-19 óra között.

Helyszín: Mai Manó Ház, André Kertész Terem,
1065 Budapest-Terézváros, Nagymező utca 20.

Forrás: Magyar Fotográfusok Háza

Mission Possible - Ferenczy Zsolt képzőművész kiállítása

"A Mission Impossible című filmre mindenki emlékszik; igen az az, ahol Tom Cruise egy kábelen lógva „hekkeli” meg az ellenség számítógépes rendszerét, és rajta, a főhősön kívül senki sem marad életben.

Ferenczy Zsolt lehetségessé teszi a végzetes küldetést, nála a titkos ügynök a hajsza után eszményi tájban ébred, ahol az „atomgombák” is rózsaszínben tündökölnek, a műanyag katonák vidáman nyomulnak tovább a harcmezőn – itt szigorúan csak a játékosság és az irónia az, ami véresen komoly. Műveinek képi alapjai gondosan kitalált, apró makett világok, amelyek gyermekkori játékok, vagy azokra hasonlító saját maga készítette tárgyak meghökkentő asszociációkat követő installációi. A végeredmény műtárgyak, olajfestmények (olykor videók) sora, amelyek egy mesésen színes, képzeletbeli táji háttérben ábrázolják a művész térberendezéseit. Az installációkba gyakran keveredik talált tárgy, mint most a rendszerváltozás előtti Magyar Néphadsereg katonai gyakorlótérképei, amelyek szerint a „gyakorlatnak” nevezett stratégiai játékot álnevekkel űzték, mint az igazi háborúban.

Az idősíkok és terek egymásra vetítődnek, a valóság átértelmeződik, úgy kerül be a kiállítótérbe, például egy hadászati eszköz, egy letűnt politikai rendszer mementója, mint a művészeti probléma tárgya. A valóságos tér, a köztér, a saját élettér és a virtuális tér összekapcsolása erőteljesen foglalkoztatja a művészt, ami az avantgárd térberendezéseknek a környezetet leképező fogalmán túlmutatva egy jövőbe mutató ironikus-szürreális dimenzióba vezetnek.

Noha a múlthoz és a művészettörténeti hagyományhoz látszólag semmi köze sincs Ferenczy műveinek, mégis találunk nagyon hasonló „boldogság sztereotípiákban” (Ferenczy korábbi sorozatának címe) gondolkodó magyar múlt század eleji művészt, Anna Margitot, Bálint Endrét, Román Györgyöt, akik abszurdan szürreális vízióikban a játékosságot és a pozitív kicsengést tartották a legfontosabbnak, lett légyen az ő „jelenidejük” akkor bármennyire komiszan katasztrofális…"

Muladi Brigitta
művészettörténész
 
Forrás: Inda Galéria



IV. Boulevard&Brezsnyev csoportos kiállítással egybekötött pique-nique a Holdudvarban