Karácsonyi fair trade vásár a Merlinben!

2009. november 28. és december 22. között újra megrendezésre kerül a Merlinben, Budapesten a karácsonyi fair trade vásár. A méltányosan forgalmazott kávé, tea, csokoládé mellett magyar társadalmi vállalkozások termékei is kaphatók.

Hétköznap 16.00 és 20.00 óra között, hétvégéken 12.00 és 20.00 között várunk.

Elérhetőségünket lásd itt!

Forrás: Fairvilág

A szabadulóművész analógiája - Dargay Marcell koncertsorozata

Folytatódik Dargay Marcell koncertsorozata a Krétakör Bázison. Aki lemaradt az első két előadás valamelyikéről, vagy mindkettőről, nézzen szét itt: kretakor.blog.hu

dargfutschillidinyéltmarcgulyföldgáspírta-wpw.gfreekörmail.chuom: óra időrtartamúak lennének és zenei intenzitás, információsűrűség stb. szempontjából eléggé koncentráltak. Másrészt maga a zene "elvontsága" és gyakorlatilag----- Véleményem szerint már a koncertek helyszínéül választott egyes termek is annyira át lettek, ez még így lehetségesnek hangzik-ha nem is könnyűnek-. A lényeg: de mindezt úgy, hogy a szigorú rendjéből és működési mechanizmusaiból egy fikarcnyit sem enged. A konkrét kapcsolódást az az alapgondolat hordozza (számomra), hogy Teljesen egyetértek, s örülök, hogy abban is közös nevezőn vagyunk.-- Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az embereknek elsősorban élményekre van szükségük -- soron csak az lehet a megoldás lelki szenvedéseinkre, ha kevesebbel is beérjük, de azt sokkal jobban hasznosítjuk, mint eddig, hogyan tudnánk az értelmezéseket az élmények közé rejteni.Én a "szóval itt most az volt hallható" című ügyeket kevés kapcsolódását még explicitebbé az eredeti felvonásokhoz, hát akkor már mindent értek - utólag is.hlfutlumanzek de másként nem gondolod, meg kellene--deutráaccordvonóst, kibaszni a fürdőszobából be a zuhanyzófülkében Bachot?-1978-nem tűnik megoldhatónak egy pdf-ben sem. Akkor dolgozz, paraszt! A Műcsárda sztem úgyis jó hely ha a youtube-ra hivatkozásokkal, linkekkel hívjuk a hangolót 14.30-ra az jó Neked? Fene tudja mert kicsit lapidáris-na ja gut, aber giuenmarcibalázs warum?--- Lehet hogy zavaros most ez az iromány, de beszéljünk róla., legalábbis csökkentsük a szükségtelen vízfelhasználást, meg hát kurva jó fej művészek vagyunk, mert lám, klubunk is van, de azért tudunk zenélni is, tessék , nekem a szerda is jó bár a tükrös szoba Kék pontosok 14-ig. baromira hamis, mert rendetlen csibész a folyósóra a vexationst? Ezek csak nálad szériatulajdonságok, meg a Nevelő- analógia leírásodat, amit rendkívül érdekesnek találok. Bár kurva jó a zenéd, gec’, kellene egy óra ami Neked az egész Vexations-prezansz problematikus.) Ha elharapódzna a dolog és átmenne cikibe – biztos hogy eljön ez a pont, mindig eljön –betelefonáltam neki a Zeneakadémiára. Nemtudommi. Ami nem lő le semmit, nem teremt--__09637281hd Megbízási szereztem egy kottát, az extázisig fokoznak.-------Tehetségtelenül kelek, az a lényeg hogy boogie-woogie jammel jó legyen, merítésnek 5 szólamban Ferrabosco, de már megcsináltam. Este 9-ig absztrakciós készség kell, ami nekem sincs „azokon a napokon.-párhuzamba állítani, a közlekedési lámpákon keresztül, a vonalhúzáson át, egészen egy WC lehúzásáig. Szerintem te is tudsz az élet bármely dumákkal ölnék az agyukat, hanem végre „bontható”, már magában is több lehetőséget rejtő muzzzikot. - Hogy e darabnak a lényege elsősorban a kiterjedésében rejlik – én pont azt akartam ezzel a gesztussal ,mint egy VIII. kerületi málló fal: aki még nem látott olyat, elfordul, ha látja, aki meg már látott, nem megy vissza élménytúrázni a bérkocsis utcába. (elhivatottak és őrültek kivételek, vagy nagyon mélyen – tudják követni. alig (A fúga többször is lefut, más-más szólamkiosztással, ennek speckó eléggé utánanéztem és ez ebben a felhangrendszerben nem igaz.---- Pont a lényegből hagyjuk ki őket? Ez kibaszás! Nagyon igazad van, Presto e Scherzandót (IV. tétel) aminek semmibe vesző befejezésébe hozzál didzseridút a női wc-be. Ki kell hagyni, kontroll nélküli, egészséges muzikalitással. Peűűű mosso jelszó, a Gönczy utcában. Műanyag hangot a projektor beindul, maracast is, Mozart azért lenne jó példa, mert az már átlagplebs. Írj baszod, tudom hogy jó lesz, tralalatrarirariraaaam…..----A, E, Cisz, G, H, Disz stb., esetleg? Szerelemből lehet hogy zavaros ez az iromány. Opera 500 000-ben gondolkodom, de hangolni kellene mert nem nyúlt senki hozzá. Jól itthagyott minket a szarba’szod. Kivéve az utolsó eseményt !!!!!!! mert az egyébként „nyelvileg” azonos idiómák más-más zeneműből származnak, más hangnemekben vannak stb. Azonos nyelvet beszélő egyedek bábeli Fent említettek nagyon közeli barátok és jó fejek alig hallhatóan, a hallásküszöb szélén menjünk a legérdektelenebb állapotába: elmondják. Pedig az elhangzó szövegben elhagyják a Bázist. Akkor tehát mi a feladat?

Forrás: Legyen a Zene Mindenkié!

Fényünnepi zenés-hangos FOTÓ kiállítás a Boulevard és Brezsnyev Galériában

A

Boulevard&Brezsnyev Galéria fényünnepi zenés-hangos

FOTÓ

kiállítást szervez

rendez a Negyed 6 negyed 7 fesztivál keretében Decemberben.

FÉNY / LIGHT

FÉNY-CSODA-MEGOSZTÁS-ÜNNEP

tematikában.

Műtárgy minőségű alkotói fotográfiákat várunk.

A kiállított alkotásokból december 20-án AUKCIÓT rendezünk!

Részletekért nyomd a tovább gombot!

Boulevard&Brezsnyev Galéria Király utcai kiállítóterében olyan kiállítás létrehozása a cél ami a reflektál a

FÉNY - CSODA -MEGOSZTÁS - ÜNNEP

tematikára, a fotográfiát alkalmazó alkotók szemszögéből.

A kiállítást sötétben, zseblámpával megvilágítva lehet majd megtekinteni, miközben Borlai Gergő hangjai - zenéi szólnak a térben.

A Kiállítás kurátorai: Kasza Gábor és Victora Zsolt

Ha szeretnéd kiállítani munká(i)dat küldj egy mailt afenykiallitas@gmail.com címre, ami tartalmazza a következőket:

- Alkotó neve, elérhetősége ( telefonszám )

- 1200 pixeles (hosszabik oldal ) Jpg néző képet.

- Műtárgy leírása ( méret, technika, sorozatszám )

Beküldési határidő 2009 december 01. 24 h

A kiállított alkotásokból 2009 december 20-án vasárnap 16h-kor AUKCIÓT rendezünk!

A Negyed 6 negyed 7 fesztivál a Hanuka és a Karácsonyi ünnepekhez kapcsolódó program ami a VI. illetve VII. kerületben működő kulturális helyek együttműködésében jön létre.

Forrás: Boulevard&Brezsnyev Galéria

Médiamítoszok - A Wolfenstein hatására gyilkolnak a gyerekek?

Bátorfy Attila cikke

A Sláger Rádió miatt nincs kultúra, a Tv2 butít, a gyerek a Winnetou matinétől lesz agresszív, az emberek a Facebook miatt idegenednek el egymástól, és egyébként is: a világ a média miatt elviselhetetlen. Megvizsgáltuk, hogy így van-e?

A mitológia profán definíciója úgy szólna, hogy olyan történetek összessége, amelyeket egy adott kultúra igaznak hisz. Lényege, hogy biztos fogódzót adjon, egyszerű magyarázattal szolgáljon bonyolult összefüggések eredetére és természetére. Szereplői nem sokban különböznek a vallásos mítoszok tipizált „jó” és „rossz” alakjaitól, példameséinek célja egy-egy erkölcsi premissza bizonyítása.

A médiával kapcsolatos mítoszokra lefordítva ez annyit tesz, hogy a média működésével, szerepével, szereplőivel – sőt, megszemélyesítve: intencióival! – összefüggésben olyan ellentmondást nem tűrő állítások fogalmazódtak meg az idők során, amelyek konokul tartják magukat akkor is, ha a kérdéskörökkel foglalkozó kutatók közben árnyalták, vagy cáfolták az állításokat. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni azt az eshetőséget, hogy keletkezésükkor ezek az állítások akár igazak is lehettek. Mégis úgy tűnik, mintha hermetikusan lezárt hiedelemkapszulák utazgatnának időben és térben, és bizonytalan és vészterhesnek ható médiaidőkben az ember jóbarátjává és társává szegődnek.

Cikkünkben nyolc, a közbeszédben is gyakran elhangzó, a médiával és a reklámmal kapcsolatos, közhelyszerű állítást vizsgálunk. Mielőtt azonban rátérnénk az egyes kijelentésekre, érdemesnek tartunk kiemelni néhány közös nevezőt az állítások természetére vonatkozóan.

Igaz is, meg nem is

1. Mindegyik állítás a közbeszéd tárgya, ha egyenesen nem maga a közbeszéd hatására kezdték el a kérdést kutatni.
2. Eredetük a régmúlt homályába vész.
3. Az állítások vádak.
4. A vádlott személytelen, ám személyiségjegyekkel alaposan felruházott. Lehet a média, a reklámipar, egy technológia, vagy a „rendszer”. Ritkább esetben a fogyasztó.
5. Kategorikusak, kizárólagos igényt jelentenek be az igazságra.
6. Axiómaként használják őket, olyan állításokként, amiket „nem kell már bizonyítani”.
7. Az állítások megfogalmazói általában a tapasztalatra hivatkoznak.
8. Az állítást látszólag igazoló események, esetek önbeteljesítő jóslatként működnek, a tipikus reakció: „na ugye, megmondtuk!”
9. Az állítások egy nagyobb összefüggésrendszerbe illeszthetők. Jellemző, hogy az érvelés során a bizonyosságot egy másik – szintén nehezen bizonyítható – állítással támasztják alá.
10. Az egyes kérdések körül kialakult diskurzusok nem speciális tudományágak belügyei. Olyan területek, amikre olyan diszciplínák képviselői tették már be a lábukat, mint a szociálpszichológia, a kulturális antropológia vagy a médiagazdaságtan. Ez egyrészt előre jelzi, hogy közös módszertan hiányában nincs, vagy nem lehet konszenzus az állítások igazságtartalmára nézve. Másrészt fontosságukra mutat rá, hiszen nem egy kérdésnek ma már könyvtárnyi szakirodalma van.

1. MÍTOSZ
„Az újabb és újabb médiatechnológiák miatt az emberek között egyre felszínesebb kapcsolat alakul csak ki.”

• A probléma A gépek uralta világban az emberek termelési eszközzé silányulnak, a humánumok közötti kommunikáció csak egyszerű, célszerű és érzelemmentes üzenetekre korlátozódik. Egyszerű szinopszis egy posztapokaliptikus science fiction-höz. Nem nehéz meglátni, hogy ez az állítás a neoluddizmus (a gépek iránti ellenszenv) igen kalóriaszegény változata. Azt feltételezi, hogy a médiatechnológiák tökéletesedése következtében az ember elveszíti igényét a személyes kontaktusok iránt, életét nem valós emberi kapcsolatokban éli meg, csupán a gépek által virtuálisan, a valódit behelyettesítve.
• Kik kutatják? Médiakutatók, szociológusok, közgazdászok, filozófusok, szociálpszichológusok.
• Mit kutatnak? A médiatechnológiák hatását a személyközi kommunikációra.
• Módszertan Kérdőívezés, terepmegfigyelés.
• Eredmény Adja magát a kérdés: milliárdnyi mobil és internethasználó vajon úgy érzi, hogy felszínesebbek lettek a kapcsolatai a médiatechnológiák miatt, amelyek egyre tökéletesebb változataiért egyébként bizonyos időközönként ráadásul még nem kevés pénzt is fizet? A válasz aligha lesz igen. A közösségi oldalak, illetve a mikro- és normál blogszolgáltatások letagadhatatlan sikere pedig éppenséggel pontosan arra ad választ, hogy az emberek nem a személyes kapcsolatoktól vették el az időt, hanem éppenséggel a kapcsolattartásra fordított időt növelték meg velük. „Régi és hamis közhely” – fogalmazott Z. Karvalics László információstársadalom-kutató. „A kapcsolat mélység- és gyakoriságigényét mindig az érintettek szabályozzák, a személyes kapcsolathálózatba választható személyek elérése és a felhasználható csatornák jelentenek állandó korlátot. A ritka, de intenzív társas alapviszonyok, illetve a fizikai élettérből fakadó »kényszerközösségek« mellé – néha helyett – sok »gyengébb«, de szabadon és tudatosan választott kapcsolat is került”– állapította meg a szakember.
• Igazságfaktor 1

2. MÍTOSZ
„Az illegális letöltések miatt adnak el kevesebb hanghordozót.”

• A probléma Ez egy olyan állítás, amelyben kétségtelenül van igazság. Ugyanakkor a többnyire a lemezipar szereplői szájából elhangzó, általában a jogtalan haszonszerzés vádját kommunikáló kijelentés reflektálatlanul hagy számos olyan tényt, ami alapvetően más mederbe terelhetné a problémáról szóló közbeszédet.
• Mikortól kutatják? A rögzített zene sokszorosítását lehetővé tévő technológiák megjelenése óta, lényegében a bakelitlemez megjelenésétől datálható.
• Kik kutatják? Közgazdászok, jogászok, kultúra-kutatók.
• Mit kutatnak? Az illegális letöltések hatását az eladási számokra, és a kultúrafogyasztási szokásokra.
• Módszertan Pénzügyi és számviteli tények dokumentálása, véleménykutatás, kérdőívezés.
• Eredmény „Minden egyes eladott üres kazetta egy el nem adott lemez” – hangzott el a nyolcvanas években a kiadók részéről, mígnem a Time Warner kutatása ki nem mutatta, hogy az otthoni felvétel – és nem a nyereségvágyból elkövetett illegális terjesztés – a zene iránti elkötelezettség egy formája, és éppen azok készítették-másolták a legtöbb kazettát, akik a legtöbb lemezt vásárolták. Egy nemrég az Advertising Age amerikai szaklapban közölt, a Frank N. Magio Associates által készített kutatás lényegében ugyanerre a következtetésre jutott: akik sok zenét töltenek le illegálisan, azok többet is költenek zenére. A kiadók az ilyen állítások megfogalmazásakor könnyedén tekintenek el attól, hogy noha egyik oldalon a letöltő jogtalanul jut hozzá a zenei tartalmakhoz, a másik oldalon a legális fogyasztásában kimutatható költés jelentkezik.
• Igazságfaktor 5

3. MÍTOSZ
„A kereskedelmi média célja a profitszerzés.”

• A probléma Egyszerűségében is csavaros állítás ez, amelyre nem mondható, hogy ne lenne igaz. Önmagában is érdekes lenne annak vizsgálata, hogy a 21. században miért gondolják még mindig sokan, hogy ördögi cselszövés egy vállalat nyereségre való törekvése, de ezzel most nem foglalkozunk. Okkal tételezzük fel viszont, hogy a kereskedelmi média nem egy személy, hanem olyan gazdasági társaságok összessége, amelynek hús-vér szereplői vannak. Céljaikról általában semmit sem tudunk, de valószínű, hogy a pénzszerzésen kívül egyebek is motiválják őket, legyen az alany műsorvezető, szerkesztő vagy portás. A kereskedelmi médiát általában a tömegkultúra alacsonyabb rendűnek mondott produkcióinak terjesztésével együtt tárgyalják a kritikusok, így a vádpont az, hogy mivel a tömegkultúra sok pénzt hoz, ezért a szereplői pénzhajhász emberek.
• Mikortól kutatják? A tömegmédia és a tömegkultúra megjelenésétől, a 19. század közepétől módszeresen.
• Kik kutatják? Filozófusok, szociológusok, közgazdászok.
• Mit kutatnak? Gondolkodnak.
• Módszertan Gondolkodás, spekuláció, tartalomelemzés, számvitel számítások.
• Eredmény A konkrét állítás mögött ideológiai megfontolások húzódnak meg. Az eredeti kijelentés tény, az állítás viszont súlyos és téves prekoncepciókra épül, lebontása pedig elvezet bennünket két cáfolható állításra. A tömegkultúra sok pénzt hozhat, de nem mindig hoz, számos olyan tömegkulturális termék van, ami egyszerűen csak megélhetést biztosít, és talán ennél is több, ami totálisan ráfizetéses. Mivel természetesen a kereskedelmi média szereplőinek intenciói valószínűleg semmiben nem különböznek más szektorok egyéb foglalkozású dolgozóinak céljaitól (legalábbis eddig senki nem bizonyította, hogy mégis), ezért feltételezhető, hogy a benne dolgozók semmivel sem pénzhajhászabb emberek, mint az ügyvédek, a lakatosok vagy az optikusok. Kodaj Dániel kultúrakutató egy tanulmányában a következőképp fordította meg a vádat: „Ha ugyanis a tömegkultúra egyszerűen csak egy olyan kulturális szektor, ahol sokat lehet keresni, mert divatban van, de tagjai ugyanúgy odaadással, lelkesedéssel alkotnak, mint más szektorokban, akkor a jövedelmezőség nem művészi-erkölcsi kérdés: nem a szeretetteli, önzetlen igazi kultúra és az embereket cinikusan kizsákmányoló nagyipar ellentététéről van szó, hanem a kulturális piacon kudarcot vallott szereplők keserű érzéseiről. Aki nem tudja meggyőzően (nem benyomások vagy megérzés alapján) bizonyítani a vád intencionális elemét, az nem tesz mást, mint irigykedik, elárulva, hogy a pénz számára motiváló erő, nem a másik oldal számára.”
• Igazságfaktor 9

4. MÍTOSZ
„A mainstream popipar uniformizációra törekszik, mert így könnyebben tud eladni.”

• A probléma A kulturális szektor bizonyos szerelőitől gyakran elhangzó állítás, amely három prekoncepción alapszik. Feltételezi, hogy (1) létezik mainstream, (2) a popipar érdeke a homogenizáció, mert (3) ezáltal könnyebben el lehet adni az adott kulturális terméket.
• Mikortól kutatják? A kultúripar ilyen jellegű törekvéseire a 30-as évektől kezdve találunk tudományos megalapozottságú vizsgálatokat.
• Kik kutatják? Kultúrakutatók, közgazdászok, filozófusok.
• Mit kutatnak? A kulturális termékek olyan jellegzetességeit, amelyekről feltételezhető, hogy az eladásban szerepet játszanak.
• Módszertan Kérdőívezés, vélemény-lekérdezés, összehasonlító elemzés.
• Eredmény Azt nagyon könnyen meg lehet állapítani, hogy egy egynemű popkultúra nem húzná sokáig, hiszen a kulturális javak fogyasztói nem sokban különböznek más termékek fogyasztóitól. Ha mégis, akkor éppenséggel azok a viselkedésminták és attitűdök domborodnak ki még jobban, amelyek az elkülönülés, az identitás, az önállóság és a stílussal, ízléssel kommunikált egyéniség felé mutatnak. Ugyanez a felismerés vezette Sarah Thorntont is, aki szubkultúrák attitűdvizsgálatakor arra a következtetésre jutott, hogy az amúgy nem létező homogén mainstream a tagok által negatívan megkonstruált ellenségkép, és mint ilyen, pusztán az ő fejükben létezik.
• Igazságfaktor 2

5. MÍTOSZ
„A médiakoncentráció károsan hat a médiában megjelenő tartalmak sokszínűségére.”

• A probléma A horizontális médiakoncentrációt, vagyis bizonyos típusú tartalomszolgáltató médiumok egy tulajdonosi kézbe való jutását kontinensenként és országonként más-más szigorral szabályozzák. A médiamonopóliumok kialakulásának tiltása azon előfeltevésen alapul, hogy a tulajdonosi érdek és a társadalmi érdek szemben áll egymással, csökken a nyilvánosságban helyet kapó nézetek száma, a demokratikus állam működéséhez elengedhetetlen véleménypluralizmus megszűnik, ami az elmélet szerint a szabadpiaci versenyhelyzetben adott. A kérdéskör egy másik dimenzióját a tömegmédiáról és a kultúriparról szóló, elsősorban baloldali homogenizációs elméletek adják, vagyis az az elképzelés, hogy mindkét rendszerintézmény érdeke, hogy a fogyasztók egyféle, ideológiailag meghatározott tartalmat kapjanak kínálatként, amely révén irányíthatókká, befolyásolhatókká válnak.
• Mikortól kutatják? Mivel a monopóliumok kialakulása egyben versenyjogi kérdés is, ezért hatásait egyes angolszász országokban a 19. század közepe óta vizsgálják tudományos alapossággal.
• Kik kutatják? Médiaszociológusok, médiaközgazdászok, filozófusok.
• Mit kutatnak? Bevételt, tartalmat, ideológiát.
• Módszertan Tartalomelemzés.
• Eredmény Az egyik leggyakrabban idézett kutatást Robert Entman médiakutató végezte a témában 1989-ben. Entman 91 amerikai napilap tartalmát vizsgálta, amelyek közül 26 monopol-, 33 félmonopol-, 32 pedig versenyhelyzetben volt a lokális piacáon. Entman azt találta, hogy nincs lényegi összefüggés a verseny és a tartalmi diverzifikáció között. A piacon versenyző napilapok tartalmi kínálata sem egymással összehasonlítva, sem pedig a monopol- és a félmonopol-helyzetben lévő lapok tartalmával összevetve nem mutatott jelentős eltérést, és arra a következtetésre jutott, hogy a magasabb minőségnek vagy a tartalmi sokszínűségnek nem feltétele a piaci verseny, a tulajdonosi koncentráció nem vezet homogenizációhoz.
• Az ideológiai dimenzió állításaira maguk a médiapiaci változások adják a legütősebb cáfolatot. A jelenlegi médiatechnológiai környezet és a fogyasztók elvárásai miatt még a monopolhelyzetben lévő médiatulajdonosoknak sem érdekük egynemű tartalmat kínálni, hiszen hiába nem szeretne a tulajdonos többféle tartalom előállításába invesztálni, ha a fogyasztói rétegek igényei ezt kívánják. És ha megnézzük, akkor a kiadók jellemzően egyre több(féle) médiatartalmat kínálnak egyre fragmentáltabb célközönségnek.
• Igazságfaktor 3

6. MÍTOSZ
„Szexszel bármit el lehet adni.”

• A probléma „A reklámok túl nagy százaléka szexista, a „szex elad”-elv kaptafájára készülő tucattermék. Kreativitás és némi önálló gondolat csupán nyomokban lelhető fel” – fogalmazott egy interjúban Soós Viktória, a Reklámok és nemek projekt és a Tűsarok munkatársa. Az állítás azt feltételezi, hogy a reklámok és a „marketinggépezet” a férfiak szexuális vágyaira apellálva könnyebben tudnak termékeket eladni, miközben a női testet tárgyakká fokozzák le.
• Mikortól kutatják? A szexualitás a termékek eladására vonatkozó vágyfokozó hatását valójában akkortól ismerik, amióta reklám létezik. Ennek negatív hatásairól a harmincas évektől kezdve értekeznek.
• Kik kutatják? Reklámpszichológusok, kultúrakutatók, médiakutatók, feministák.
• Mit kutatnak? A szexualitás hatását az értékesítésre, valamint túlzott használatának hatását a nemi szerepekre.
• Módszertan Tartalomanalízis, számviteli tények elemzése.
• Eredmény A kutatások túlnyomó többsége médiatartalom-elemzés, ami során számszerűsített adatokat kapunk arra vonatkozóan, hogy televíziós műsorok hány százalékában tűnik fel kódolt vagy indirekt szexuális üzenet. Ez alkalmasint csak azt bizonyítja, hogy a médiában sok a szexuális tartalom, illetve hogy a tartalmat nagyon jól el lehet adni meztelen testekkel és nemiszervekkel. De hogy terméket is el lehessen adni vele, az már nem ilyen egyértelmű. Áprilisban a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karának marketingszakos hallgatói kutatásából például az derült ki, hogy a kétszáz megkérdezett túlnyomó többsége nem értett egyet a szexualitás öncélú ábrázolásával, és saját bevallásuk szerint csak indokolt esetekben használnának erotikus tartalmakat reklámokban. Mindemellett azt is vallották, hogy a nemiség nem hat rájuk ösztönzően különböző termékek vásárlásakor sem. A kutatás azt állapította meg, hogy a szexualitás figyelemfelkeltésre alkalmas eszköz, de vásárlásösztönzésre nem. A nemzetközi kutatások inkább azokat az attitűdöket vizsgálják, amelyek a reklámokban feltűnő szexualitással kapcsolatosak. Sokszor kimutatták, hogy a férfiak fogékonyabbak az ilyen reklámokra, többségükre valóban figyelemfelkeltően hatnak, és ritkán ítélik ezeket az erkölcsi züllés eklatáns példájának. Az Adweek amerikai hetilap 2005-ben publikálta a Media Analyzer kutatásának adatait. Négyszáz fős (fele-fele arányban férfi és nő) mintán végzett vizsgálat alapján a megkérdezett férfiak csupán tíz százaléka tudta felidézni a konkrét, szexuális tartalommal eladni kívánt terméket, míg a nők sem sokkal többen, 11 százalékuk. Még érdekesebb, hogy a nők mindössze három, és a férfiak csupán nyolc százaléka vallotta, hogy a reklámok hatására vásárolnának is. Azt pedig még egyetlen kutatás sem tudta feltárni, hogy az értékesítés volumenére valójában mekkora hatással vannak az erotikus tartalmak.
• Igazságfaktor 4

7. MÍTOSZ
„A médiaerőszak károsan hat a gyerekek szocializációjára, agresszívvé teszi őket.”

• A probléma 1993-ban két tízéves liverpooli gyerek egy bevásárlóközpontból elcsalta a hároméves James Bulger-t, akit brutális kegyetlenséggel megöltek. Az eset óriási nemzetközi sajtóvisszhangot kapott, a morális pánik nyomában pedig a British Board of Film Classification (a filmek korhatáros besorolását végző brit testület) nem tétlenkedett: felkérte a Policy Studies Institute intézetet, hogy készítsenek kutatást arról, hogy a fiatalkori agresszióra milyen hatással vannak a médiában látható erőszakos tartalmak.
• Mikortól kutatják? A hatvanas évektől az etológia tanulságaira építve végeznek célirányos pszichológiai kutatásokat.
• Kik kutatják? Pszichológusok, médiaszociológusok, médiakutatók.
• Mit kutatnak? Direkt és indirekt hatásmechanizmust, ok-okozati összefüggéseket, társadalmi környezethatást, médiatartalmakat.
• Módszertan Laboratóriumi és terepmegfigyelések, kérdőíves lekérdezések, összehasonlító kutatások.
• Eredmény A kutatások soha nem mutattak ki totális ok-okozati összefüggést a médiaerőszak és a gyerekek agressziója között. A hatások fokát olyan dimenziók határozzák meg az elméletek szerint, mint a szociális háttér, az edukáció, a gének, az aktuális lelki és mentális állapot, a látott erőszak minősége és mennyisége és a társadalmi környezet, de a viták során fény derült a kutatók elvárásainak befolyásoló tényezőjére is. Ma már világosan látszik, hogy a gyerekek sem passzív befogadók, egyes kutatók pedig a másik szélsőségig is eljutottak: szerintük az erőszakos tartalmak akár hasznosak is lehetnek a gyerekek szocializációjára. A bizonyíthatóan a médiában látott erőszak által direkt kiváltott erőszakos cselekmények száma viszont még a gyerekeknél is nagyon kevés a potenciálisan látható erőszak mennyiségéhez képest, a hosszú távon kifejtett negatív hatás pedig inkább tekinthető edukációs kérdésnek. „Ezek alapvetően nem értékmentes tudományos, hanem értéktartalmú, világnézeti kérdések” – vélte Császi Lajos médiakutató. „Bármennyire is igyekeznek egyes kutatók újabb és újabb »meggyőző tudományos eredményeket« produkálni, valójában az emberek állásfoglalásukat az erőszak és szexualitás kérdéseiben a gyermekkorról, a társadalomról és a nevelésről alkotott előzetes beállítódásaik és hiedelmeik mentén határozzák meg” – világított rá Császi.
• Igazságfaktor 5

8. MÍTOSZ
„Az emberek könnyedén bedőlnek a média manipulációinak.”

• A probléma A médiahatás-elméletek a médiakutatások örökzöld slágerei, elég hosszú út vezetett az úgynevezett direkthatású lövedékelméletektől az élménykeresés-modellig és azon is túl. Az állítás önmagában is érdekes, hiszen számos előfeltevésen alapul. Az embereket olyan passzív befogadóknak tartja, akikkel a média kénye-kedve szerint fallabdázhat. Az állítás a médiát egyneműnek tekinti, szinte már mágikus erővel vértezi fel, és ezen túl azt is megengedi magának, hogy kimondatlanul is kimondja: a manipuláció és a média kéz a kézben járnak, egymás nélkül nem léteznek.
• Mikortól kutatják? Tudományos alapossággal az első világháború óta.
• Kik kutatják? Médiakutatók, médiaszociológusok, politológusok, filozófusok.
• Mit kutatnak? Hogy bizonyos típusú médiaüzenetek és tartalmak milyen hatást gyakorolnak a fogyasztókra, és hogy a fogyasztók hogyan használják az üzeneteket.
• Módszertan Tartalomelemzés, kérdőíves kutatás, véleménylekérdezés, összehasonlító elemzés.
• Eredmény Meglepő, hogy ez az állítás milyen tűrőképességgel rendelkezik. Bárki is mondja nagy garral, hogy a média manipulálja szerencsétlen és tudatlan embertársait, soha nem felejti el sietve hozzátenni: őt természetesen nem. Kézenfekvő a kérdés: ha valamennyi ember egyénként ennyire biztos abban, hogy őt nem manipulálja a média, akkor hogy lehet ilyen szívós életű maga az állítás? És hogy lehet az, hogy az emberek jó része aggodalmai ellenére szabadidejének egy jelentős részét mégis médiafogyasztással tölti? Mindegyik médiahatás-elmélet saját korának szülötte, így nem lehet minden elméletet tetszőleges időben megalkotni. Az egyik legfrappánsabb véleményt ezzel kapcsolatban Bajomi-Lázár Péter médiakutató fogalmazta meg: „Bár az empirikus kutatások cáfolták a média nagy társadalmi hatásáról szóló népszerű nézeteket, paradox módon az emberek – és a közvéleményt oly sokszor követni kész politikusok – ma is meg vannak győződve a média nagy társadalomformáló hatásáról. Ezzel is igazolva a szelektív hatás elméletét.”
• Igazságfaktor 2

Ajánlott irodalom

• Bajomi-Lázár Péter: Média és társadalom. Jaffa, 2008
• Barker, Martin – Petley, Julian (szerk.): Ill Effects: The Media/Violence Debate. London, Routledge, 2001
• Császi Lajos: Tévéerőszak és morális pánik. Budapest, Új Mandátum, 2003;
• Hesmondhalgh, David: The Cultural Industries. London, Sage, 2007;
• Reichert, Tom – Ambiase, Jacqueline (szerk.): Sex in Consumer Culture: The Erotic Content of Media and Marketing. Lawrence Erlbaum Associates, 2005;
• Stachó László – Molnár Bálint (szerk.:): A médiaerőszak – tények, mítoszok, viták. Budapest, Századvég, 2009

Forrás: Kreatív

A szabadulóművész analógiája - Dargay Marcell koncertsorozata

"A cím a Krétakör múlt évadban lezajlott városterápiás akciósorozatára, A Szabadulóművész apológiájára utal. A koncertsorozatot az ott használt dramaturgiai koncepció alapján alakítottuk ki – öt felvonás, öt alkalom, öt egymástól elkülönülő, de mégis egységet képező, tisztán zenei eszközökkel létrehozotteseménysor. Hangzó analízis, amely az egyes alkalmakon keresztül fokozatosan nyit a hallgatók felé, egyfajta interaktív viszony kiépítését kezdeményezve. A bekapcsolódáshoz nem szükséges zenei előképzettség, csupán kíváncsiság és játékkedv.

A sorozat elméleti hátterében régi és újabb szerzők műveinek rögzített és improvizációs technikákkal történő elemzése-szétbontása áll, majd ezekből a gyakorlatokból-kísérletekből hozunk létre kb. 1-1 órás, „komponált” koncerteket. Az érdeklődők számára mindenféle verbális közlés nélkül, tisztán zenei hatásokon keresztül kívánjuk érthetővé tenni, hogy a kortárs zene olykor idegenül ható megnyilvánulásai mögött a legszélesebb értelemben vett aktív hagyományőrzés, vagy ha úgy tetszik, tradicionalizmus húzódik meg.

A koncertek állandó résztvevői-közreműködői Dinyés Dániel és Futó Balázs zeneszerzők, Földesi Péter fuvolaművész és a Laborhotelből már ismert Accord Quartet."

Időpont: 2009. november 24. 19:00

Helyszín: Krétakör bázis - 1093 Budapest, Gönczy Pál utca 2. (a Vásárcsarnok mögött)

Forrás: Földesi Péter

Őszi levél Lafunak

(...) és nem lehetne, hogy a BARAKK inkább

az ilyennagyszerűekvagyunk nótát ZENgedezze?!

mi történt

vagy mi nem

hogy téli álmot alszik

minden-ki-ki-nyugalomban?

csodásak a fotók*

igazi dolce vita

mi a képekről sugárzik

a Dorottya-ház falaira

zsebre tettétek a managereket

técsőibanda húzta nektek

köptetek a művészvagyokhódítaniakarok emberekre

és szimplán csak ÉLTETEK

de miért kell most nekem ezt a sajnálatos

past tense-et beékelnem

az amúgy prezent időbe

pörfikt lenne, ha ma is ez menne

hajrá, fivérek!

lafu, ez publikálható

sőt, az alapítók

és a tulaj is

olvassák és LÁSSÁK

mert hamar jön a tutaj

és magukat a styx túlfelén találják

én is hullámzom

mint az említett folyó

de amikor hepi a fíling

világos e bolygó

ráció

abdikáció

vintertájm vakáció

miért jó?!

megtagadni noé bárkáját?

nekem olyan a BARAKK, mint az a hajó

egy neo-praktik-poszt-modern mentőcsónak

hol az evezősök nem nyafognak

csak húznak-tolnak

a lapáttal

hogy a ladik ne sodródjon a méjnsztrím árral

és vigyor vonul végig az arcokon

mikor egy hullámtörő félve eloson

előlük, mert nagyot akarnak

tenni

élni

alkotni

baszni

de mit tegyünk

ilyen egy barakki

jól látom brádör?

* a hivatkozott fotók itt találhatók

Forrás: saját

"Kint Vagyunk" - az FKSE új senior tagjainak kiállítása

Az FKSE seinor tagjainak kiállításán szereplő művészek átlépték azt a bűvös korhatárt (35 év), amelyre az újdonságorientált és egyre meghatározóbb műkereskedelmi piac épít. Ők mostantól elesnek a – piaci versenyhelyzettel párhuzamosan – fellendülő támogatói szféra pályázati struktúrájának lehetőségeitől (egyes díjak, ösztöndíjak). A senior tagok bizonyos értelemben kiöregedtek egy rendszerből, de nem öregedtek bele egy másikba. Ez az egyszerre kint és bent, valamint a se kint, se bent állapot egy rögtönzött kiállítási helyzetet hozott létre, amelyre a kiállítók öniróniával reflektálnak: nem magukra a művekre helyezik a hangsúlyt, hanem a kihelyezés (ki-állítás) és a „kint” létrejövő befogadás folyamatára.

A kiállítás idejére a művészek hátat fordítanak a művészeti praxis bevett szokásrendszerének. A rendelkezésre álló kiállítótér helyett különböző intézményekben, szervezeteknél, múzeumi-, ill. magángyűjteményekben állították ki műveiket, amelyek nem csak a galérián kívüli, de – gyakran – a művészeten kívüli élet színtere is. (OKM, Rendőrmúzeum, Pedagógiai Múzeum, Duna Televízió stb.)

A Stúdió Galériában a múzeumi (gyűjtő, rendszerező, katalogizáló) gyakorlatot követve csak a művek dokumentációja jelenik meg, múzeumi leírókarton és fotóreprodukció formájában. A résztvevők a múzeumi struktúra eszközrendszerével dokumentálnak, tényeket, adatokat rögzítenek, és objektív tárgyleírást közölnek, majd az archiválást követően raktároznak. Ehhez olyan (külső) helyszíneket választottak, amely nem zárja el (lehetséges) közönségétől a művet. A „Kint vagyunk” című kiállítás idejére 12 szándékos kölcsönbe adás valósult meg: a művek kéretlenül kerültek ideiglenes helyükre, a kérés nélkül kölcsönbe kapott alkotások a kortárs művészet territóriumából kihelyezetté (kiállítottá) az ideiglenes raktárukban (nézetté és) befogadottá váltak. A szerepeltetni kívánt művek ez alkalommal nem bejutni akartak a kiállítótérbe, hanem kijutni onnan.

A kiállításon részt vevő művészek:
Baglyas Erika, Huszár Andrea, Kiss Éva Emese, Kokesch Ádám, Lénárd Anna, Orbán György, Ötvös Zoltán, Rutkai Bori, Alexander Schikowski, Szira Henrietta, Tibor Zsolt, Varga Rita, valamint Lázár Eszter művészettörténész

Megnyitó: 2009 november 17., 18h
Megtekinthető: 2009. november 17 - december 5.
Stúdió Galéria, Budapest 1077 Rottenbiller u. 35.
(a volt Dekor sulival szemben! - a szerk.)

Forrás: FKSE