Strangers in the city - Szabó-Lencz Péter kiállítása

ART MOMENTS 2011 ŐSZ. Vizuális játék, festészet és digitális képalkotás – mindez szürreális alkotásokban ölt testet Szabó-Lencz Péter műveiben. Ismerősnek, de mégis idegennek tűnő városképeit a májusi bécsi és müncheni kiállítások után október 20-tól Budapesten, az Innoshop-ban lehet megtekinteni.

Az ízig-vérig urbánus képzőművész számára ihletet adó közeg a nyüzsgő, különböző stílusokkal és hangulatokkal zsúfolt város. „Sokszor sétálok hosszasan és figyelem a körülöttem zajló dolgokat, közben épületeket, tárgyakat, falakat fotózok és vizuálisan játszom az elemek átrendezésével; képzeletben újra alkotom őket” – vallja Szabó-Lencz Péter, aki ezekből az élményekből és az ezek nyomán született ötletekből táplálkozva festi vászonra a benne átalakuló látványt, vagy alkotja meg digitálisan egy alapjaiban létező, ám valójában sosem volt világot.

A „Budapest Avantgarde” című blog szerkesztőjeként is ismert Szabó-Lencz Péter kiállítását a haza! i graffiti kultúra egyik legismertebb arca, BreakOne nyitja meg 2011. október 20-án este hat órakor, az eseményhez illő zenét pedig Audiolife keveri.

A lakberendezési és dizájn termékeket forgalmazó, belvárosi Innoshop a kortárs művészet elkötelezettjeként és támogatójaként biztosít helyet a nagyvárost nem csupán lakhelynek, hanem egyúttal inspiráló közegnek is tekintő alkotók, így Szabó-Lencz Péter műveinek is.

Forrás: INNOSHOP

Ami lehúz és ami felemel - Gerber Pál kiállítása

„Becsvágy a halála a gondolkodásnak” –mondja Wittgenstein. Gerber Pál kisméretű falapokra festett traktátusai egyikével kapcsolatban megjegyzi: „rózsaszín nyakkendőt sem viselnék” a képen egy lezárt bőröndöt látunk, amelyből kikandikál egy rózsaszín nyakkendő, a mű címe: Becsvágy. Ez a summás kijelentés jól jellemzi a művész legújabb - a Ludwig Múzeumban megrendezet tavalyi életmű kiállítását követő - egyéni tárlatának anyagát, ahol a rá jellemző módon objektek, festmények, fotóidézetek és szövegművek bevonásával rendet rak a művészet körül. Azaz továbbgondolja és aktualizálja azt a magyar neoavantgárdra is jellemző művészeti alapgondolatot, koncepciót, miszerint: „megmutatható-e a kimondhatatlan?”. Gerber mindezt felszabadultan, a lét elviselhető könnyűségévelteszi, fenyőfából készült sematizált seprűvel söpör a művészet jelszerű oltára körül. A mégoly komoly kérdésekre is megfogalmazott játékos, ironikus válaszaival értekezik a művészet jelenkori helyzete fölött. Kiállításán nagy figyelmet szentel a falakon megjelenő, értelmezést segítő verbális jelzések, címek vizuális nyelvvé formálására, mondhatni mérlegre helyezi a szó és a kép súlyát. Bevallása szerint a művészet sajátja, hogy olykor lehúz, máskor katartikus magasságba felemel.

Gerber Pál munkássága a nyolcvanas évek elején indult, de a hetvenes évek Magyarországában, valamint a késő-posztmodern európai kultúrában gyökerezik. Az alapvetően vidám, elégedett művész humorral és iróniával átitatott sajátos művészeti nyelvet hozott létre. Kiállításait egy egységes gondolati és képi installációként kezeli, gyakran használja a táblakép síkját verbális közlésre. Ezen „szövegművek” aforizmaként meghatározzák befogadásuk útját. Ezek mellett szerepelteti hagyományos technikával készült figurális festményeit, rajzait. Oldott, de rendkívül biztos kezű, lecsupaszított, tárgyiasult megjelenésükkel - legyenek akár színnel festettek, de monokrómok vagy fekete-fehérek - mindig valamely fogalmi közlés eszközei. Gerber Pál művészete „morális”, még ha ezen kifejezés oly képtelenül is hangzik. A különböző művészeti médiumok bevonásával dolgozó alkotót az ember és a művész hétköznapi létezésének „útja” foglalkoztatja. A nyolcvanas évek színes újfestészetét is a saját nyelvére formálta és egy monokróm asszociatív, szimbolikus, a formákra és jelentésükre koncentráló önálló festészetet hozott létre. Festészete olykor szakrális, de nem keresztény. Buddhista és hindu kultúrával megtermékenyített, de nem kötelezi el magát egyik keleti vallás mellett sem. Politikai, de nem politikus. Gerber Pál egyszerűen csak a vizuális művészet eszközeivel bölcsen moralizál.

Megnyitó: 2011. október 19. 18 óra

A kiállítást megnyitja: Petrányi Zsolt
A kiállítás bezárása: 2011. november 26.
Helyszín: 1054 Budapest, V. Széchenyi u. 3.
 

Forrás: Viltin Galéria

Gábor Áron és G. Heller Zsuzsa kiállítása

Nem várt történések- Gábor Áron kiállítása

„A folyamatos szemlélődés és meditáció eredményeképpen a táj és a természet állandó változásait próbálom képi egységgé formálni, ami a természet erejét, dinamikáját, fizikai változásait tükrözi.

A szinte átlátszó, légies háttér előtti minimális történések teremtik meg a képi esemény dramaturgiáját.

Nem tájképek ezek, hanem a légtér modulációi.” Gábor Áron

Fakturális élvezetek - G. Heller Zsuzsa kiállítása

„A Fakturális élvezetek I-II-III című installációs sorozatomban a korábbi, elsősorban forma, szín ès faktúra megfogalmazás statikus közelítése után optikai és technikai eszközök segítségével a mozgás folyamatos dinamikus változását helyeztem a figyelem középpontjába. „ G. Heller Zsuzsa

Az első műben a víz, a másodikban a tűz, a harmadikban a levegő a téma. Mindhárom installáció egyforma tükörfényes krómacél környezetben elhelyezett porcelánformákra (gúla, gömb és kúp) vetített videók együttese, ez utóbbiak témája a víz, tűz, levegő, illetve a füst. A fény kiemelt szerepet kap mindhárom munkában. A vetítés és tükröződés révén egyfajta folyamatos változás a legfontosabb alkotóelem. Az installáció videofilmjét Gábor Márton Dániel videómüvész készítette.

Mindkét kiállításra vonatkozó információk:

Helyszín: Faur Zsófi Galéria, 1114 Budapest, Bartók Béla út 25

Időpont: 2011. október 12., 18 óra

A kiállításokat megnyitja Szkárosi Endre költő

Megtekinthetők: 2011. november 8-ig

Nyitva tartás: H-P 12-18, Szo 10-13

Forrás: Faur Zsófi Galéria

Szemző Zsófia: Valami hiányzik című kiállítása a Liget Galériában

"Mi hiányzik neked? – kérdezi Szemző Zsófia barátait, ismerőseit, majd a pillanatnyi kívánságok, hétköznapi vágyak és életre szóló álmok lajstromát elkészíti. Leválasztja a válaszokról az élettörténeteket, a kulturális és szociális tényezőket, hogy puszta tényként összehasonlíthatóvá, mérhetővé tegye a kapott adatokat, és egy fiktív periódusos rendszerbe helyezze azokat. Mengyelejev táblázata a pozitivista tudomány és hit megtestesülése, melyet az is bizonyít, hogy alkotója a számára még nem ismert elemek helyét is pontosan kijelölte a meglévő ismeretek analizálásával. A „fajsúly” alapján elrendezett hiányok azonban oly mértékig relativizálódnak, hogy már csak a hiányérzet tényét rögzítik. Az emberi létet fenyegető hiányokat Abraham Maslow próbálta meg objektív, egymásra épülő stuktúrába rendezni. Az általa szükségleteknek nevezett fiziológiai, pszichés, szociális feltételek és az önmegvalósítás szintjei, azonban a kiállítótérben nyitott, bárki számára átrendezhető ábrává alakulnak, így az egyéni preferenciák lépnek a biológiai meghatározottságok helyébe."

Helyszín: Liget Galéria, 1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 5.

Megnyitó: szeptember 29-én, 18 órától

A kiállítás megtekinthető október 27-ig

Szemző Zsófia honlapja

Szemző Zsófia blogja

Forrás: Liget Galéria

Seba Kurtis – Bevándorló akták c. kiállítása a Lumen Galériában

Seba Kurtis (1974) Buenos Airesben született és nevelkedett. Családjával Argentínát a 2001-es gazdasági válság alatt hagyta el. Öt évet illegális bevándorlóként dolgozott Spanyolországban, mielőtt fényképezni kezdett. Manchesterben él és dolgozik. A POC – Piece of Cake nemzetközi fotóművészeti hálózat tagja. Munkáit kiállították a Noorderlicht Fotofestivalon Groningenben, és a New York Photo Festivalon 2009-ben. Önálló kiállítása volt a londoni Host Galleryben és a manchester Kiosk Galleryben. Publikált a Foam International Photography Magazine-ban és máshol.

Bevándorló akták

Seba Kurtis missziója, hogy emlékművet emeljen az anonim, illegális ember dicsőségének. Munkái ismételten hívják fel a figyelmünket egy periférikus embertömegre, akik zord szociális és geopolitikai körülményeknek köszönhetően vesztik el a jogaikat és alapvető emberi méltóságokat. Rendkívüli empátiával kutatja a reménytelenség állapotát.

A „Bevándorló akták” több összefüggő fotósorozat, amelyen Seba évekig dolgozott. Ezek a sorozatok az illegális bevándorlás és az embercsempészet személyes élményeinek lenyomatai.  A projekt elszigetelt és személyes narratívákon keresztül (Mexikóiak az USA-ban, egyiptomiak Olaszországban, afrikaiak a Kanári-szigeteken) globális jelenséget térképez fel.

www.sebakurtis.com
www.pocproject.com

Helyszín: Lumen Galéria, 1088 Budapest, Mikszáth Kálmán tér 2.

Megnyitó időpontja: szeptember 22, 20 óra
Nyitvatartás: H-P: 8.30-19h, Sz: 10-17h, V: zárva

Forrás: Lumen Galéria

Németh Róbert Transzlokációs kísérlete

Megnyitó: 2011. április 22. 19:00

A kiállítás bezárása: 2011. április 29.

Cím: 1053 Budapest, Képíró u. 6.
A kiállításról bővebben

A kiállításon saját hálószobám jelenik meg a Labor terében. Lakóterem kerül át a galéria terébe, két különböző megközelítésben, UV festékkel készült nagyméretű rajzokkal. A kétdimenziós rajz és a háromdimenziós tér kapcsolatával foglakozom.

Az egyik esetben a szobában található bútorok vetületeit rajzolom fel a falakra. UV festéket használok, így a teljes kép nem látható rögtön, meg kell keresni. A néző és a művész közötti kommunikáció foglalkoztat, ahol a befogadás valamilyen módon akadályozva van: a néző nem kap teljes képet, vagy csak bizonyos feltételek teljesülése esetén értheti, láthatja a művet.

A másik műben az illúzióval foglalkozom: a kétdimenziós rajz, mely sohasem hagyja el a hordozó felületet, mégis kilépve síkjából, háromdimenziós illúziót teremt. UV fény nélkül a galéria valódi tere látható, UV fénnyel egy másik tér illúziója tűnik elő.

A Laborban látható kísérlet a doktori kutatási témámhoz kapcsolódik, mely a kortárs rajz és a tér viszonyát vizsgálja.

A kiállítás a Magyar Képzőművészeti Egyetem DLA programsorozatának a része.

Forrás: Labor

Bori Bálint:Tavaszi zsongás

kurátor: Kovács Panni
megnyitó: 2011. április 19. 19:00
a kiállítás bezárása: 2011. május 10.
helyszín: PANEL contemporary 
( bejárat a Faur Zsófi - Ráday Galériából )
cím: 1114 Budapest, Bartók Béla út 25.
     
Fény hatására ritmikus mozgásuk közben zümmögnek, ciripelnek Bori Bálint, Berlinben élő és alkotó képzőművész, az egykori Erdély Miklós által vezetett INDIGO csoport tagjának legújabb szobrai. A dadaizmus, a kinetizmus és az öko-art jellemzőivel egyaránt bíró szobrok zenével, vidámsággal köszöntik a tavaszt.

A dadaizmus, a kinetizmus, és legújabb munkáin az öko-art elemeinek együttes alkalmazásából születnek meg Bori Bálint, Berlinben élő és alkotó, az egykori INDIGO csoport tagjának legújabb alkotásai, szobrai, vagy ahogyan ő nevezi Kabócái. Bádog csápjaik, szárnyaik, ízeik ritmikus mozgást végeznek és zajongnak amint megérzik a nap melegét. A színes, játékos jószágok komoly nemzetközi és magyar művészettörténeti elődökkel bírnak: Alexander Calder, Jean Tinguely, George Rickey, Haraszty István, Nicolas Schöffer, Galántai György és Lois Viktor – hogy csak néhányakat említsünk a kinetizmus izgalmas történetéből[1]. A szobrok napelemmel működnek és talált tárgyakból, kidobásra szánt ócskaságokból állnak, ezért méltán hívhatjuk a Kabócákat öko-szobroknak. Az előbbi megoldás Bori saját fejlesztése, az utóbbi viszont elvezet egészen a dadaizmusig.

A talált tárgy műtárgyként értelmezése, azaz a ready-made, vagy egy alkotás részeként történő hasznosítása a dadaizmus óta jelen van a művészet történetében. A kinetikus szobrokat alkotó művészek az 1950-es években nyúltak vissza ehhez a hagyományhoz és szobraik alkotóelemeit ócskavasból és kidobásra szánt tárgyakból építettek, így tiltakozva az Egyesült Államokban kibontakozóban lévő fogyasztói társadalom és a modern ipari civilizáció ellen. Bori Bálint szobrai esetében a fémdobozok, fém gyümölcskosarak, napszemüvegek, szemétnek ítélt tárgyak – a műalkotás részei – viszont az újrahasznosításra hívják fel a néző figyelmét, elgondolkodtatnak fogyasztói társadalmunkról, ugyanakkor robotra, állatokra, emberekre emlékezető formájukkal szórakoztatják is az őket megfigyelőket. Az alkotások öko-art jellege a szerkezetek mozgatásában is előtűnik: Bori napelemekkel látta el a szobrokat, az ehhez csatlakoztatott beépített kis motor mozgatja a szobor egyes elemit, amelyek egymáshoz érve fémes zizegő hangot bocsátanak ki. Tehát fényenergiából mozgási energiát gyártanak az öko-robotszobrocskák és addig muzsikálnak, amíg a nap süt. Láthatunk példát elektromos kismotor által és a természet erői által mozgatott szobrokra Calder, Haraszty, Galántai és Lois Viktor életművében, a kettő ötvözetét megvalósító Bori Bálint viszont egyedülállónak mondható napelemes találmányával.

A kinetizmus nem csak a természet erőit és a teret szerette volna a szobrokba építeni, hanem a zenét is. Móder Rezső szobrainak mozgatásával a néző megszólaltathatta az alkotásokat vagy Alexander Calder mobiljainak szél lengette alkotóelemei is kibocsátottak hangokat. Esetünkben a Kabócák, akárcsak a bogarak, szintén zenélnek: az életet biztosító nap energiája bírja őket szóra – kis mechanikus segítséggel.
Bori Bálint kiemelkedő tehetségként az 1980-as években állandó tagja volt az Erdély Miklós által vezetett INDIGO csoportnak. Erdély leírása szerint a csoport „a tudomány és a művészet határterületein tevékenykedik”[2]. Az INDIGO célja szerint havonta egyszer nyilvános tematikus bemutatókat tartott a foglalkozásokon, illetve azok hatására született munkákból. Tagjai nagy része a Képzőművészeti Főiskolásra járt, míg néhányan csak egy-egy alkalommal vettek részt a csoport munkájában. Szőke Annamária szerint az INDIGO kiállításai „a csoportmunka, a közösséggel való kommunikáció, valamint a művészet-, a mű- és a világértelmezés katalizátorai voltak”[3]. A kötetlen foglalkozásoknak része volt az environment-ről, az installációról, a szoborról, a festményről, a kollázsról, a talált tárgyról, a filmről, fotóról, akcióról és az alkotásról való beszéd. Ez az inspiratív alkotó közösség nyilvánvalóan később is hatással volt Bori Bálint munkáira, a fent idézett Erdély-manifesztum kétség kívül illik a Kabócákra. 
Hallgatva és szemlélve ezeket az izgő-mozgó, sokféle, színes lényeket könnyen megfeledkezünk az általuk felvetett társadalmi és művészeti kérdésekről, azaz az újrahasznosítás gyakorlásáról és a műtárgy értékéről. A süteményes dobozok és a kicsorbult napszemüveg Bori Bálint szobrai után nem egyértelműen kukába való háztartási hulladékok, hanem a mindennapi létünkbe visszaforgatható műtárgyak alkatrészei is lehetnek, afféle csiszolatlan gyémántok.

[1] A magyar kinetizmus követőiről lásd még bővebben: Hangyel Orsolya: Kinetikus művészet Magyayrországon. In: Mozgás ’08. Faur Zsófi- Ráday Galéria, Ráday Galéria és Kiadó Kft., Budapest, 2008.
[2] Hornyik Sándor-Szőke Annamária: Kreativitási gyakorlatok, FAFEJ, Indigo. Erdély Milós művészetpedagógiai tevékenysége 1975-1986. MTA-MKI-Gondolat-2B-EMA, Budapest, 2008. 175.
[3] Hornyik-Szőke, 2008. 187.


Forrás: ikOn

Elekes Károly kiállítása a Memoart Galériában

Hiroh Kikai “Asakusa portréi” a Liget Galériában

Az “Asakusai portrék” Hiroh Kikai első jelentős önálló kiállításának anyaga, amely Japán határain túl bemutatkozik. A mostani kiállításon húsz kép lesz látható abból az ötvenötből, amely Kikai tizenkettedik könyvének, az “Asakusai portrék” megjelenésének (Steidl, 2008) alkalmából rendezett kiállításon szerepelt.

Hiroh Kikai 1945-ben született Jamagatában, Japánban, egy farmer család nyolcadik, legkisebb gyermekeként. 18 éves korától a város önkormányzatánál dolgozott hivatalnokként. A tokiói Hosei egyetemen folytatott filozófia tanulmányait követően sokféle munkát végzett, dolgozott halászhajón, volt teherautósofőr és gyári munkás is. Diane Arbus munkáinak hatására kezdett el fotózni 1969-ben. 28 évesen, 1973-ban kezdett Tokió Asakusa nevű negyedében portrékat készíteni. Ez a sorozata – melyen azóta is dolgozik – jelenleg több mint 600 portréból áll.

A régebben szórakoztató negyedként ismert Asakusa ma azt a változatlanul független, közkedvelt kultúrát képviseli, amelybe a hagyományos japán vígjátékok és a szex ipar intézményei egyaránt beletartoznak. Ez a negyed magához vonzza a mai Japán modern fogyasztói társadalmán kívül rekedteket, de itt található a híres Senso-ji templom is, amelyet az egész országból ide érkező turisták ezrei látogatnak. Kikai az itteni járókelők közül választja ki modelljeit, s a Senso-ji templom csupasz fala előtt fényképezi le a hol erős, hol komoly, magányos vagy kellemes embereket. Mindegyikükből sugárzik a közös nehéz múlt, valamennyien sajátos egyéniségek. Kikai a fényképeket címekkel, olykor humoros leírásokkal látja el. Hiroh Kikai “Asakusa portréi” felérnek a bonyolult emberi lét időtlensége fölötti elmélkedéssel.

kurátor: Noriko Fuku

megnyitó: 2010. november 18. 18:00
a kiállítást megnyitja: Petrányi Zsolt
a kiállítás bezárása: 2010. december 16.
cím: Budapest, XIV. Ajtósi Dűrer sor 5.

Forrás: Liget Galéria

Nemes Csaba: Állj ide! című kiállítása a Fővárosi Képtárban

Napjainkra Nemes Csaba egyre inkább társadalmi elkötelezettségű művészetéről válik ismertté Magyarországon, de külföldön is. Elképzeléseit festményeken, story board-okon, rajzokban, animációs filmen és videóban valósítja meg. Mindig azt járja körül, hogy a valóság hogyan ragadható meg művészileg a helyzetekben érzékelt feszültség, ellentmondás révén. Hosszú út vezette mai elképzeléseiig, és visszatekintve ez az út is egyre izgalmasabbnak tűnik. Hiszen már a 90-es évek elején készített munkáiban is (pl. Marlboro-sorozat) világosan kirajzolódik a társadalmi szituációk komplexitása iránti érzéke. Ezek a munkák egyszerre fejezik ki a kilencvenes évek eleji helyzetünk iránti érdeklődést – egészen a banális valóságtöredékek hangsúlyozásáig, másrészt ironikusak a művészeti modernséggel és haladáseszmével szemben. Visszatekintve világosan látjuk, hogy későbbi műveinek komplexitása, tartalmi élessége és tartózkodó állásfoglalása nemes egyszerűséggel rajzolódik ki ezekben a korai művekben is.

A 2000-es években az identitás és a szerepkeresés kutatása vezette Nemes Csabát oda, hogy az identitás kérdését a szociális meghatározottság kérdésével vesse össze. Ebben a viszonylatban már nem is csak a saját művészi identitása foglalkoztatta, hanem figyelme mások felé fordult, és a társadalmi csoportok közötti feszültség dinamizálására fektette a hangsúlyt munkáiban. 

Ezen belül több mű a társadalmi változások vizuális megjelenési formáit elemezte. Az ezredforduló évei alatt visszakanyarodott a festészet műfajához, az akkoriban készült képeket, ellentétben a korábbi művekkel inkább a személyes, vagy akár intim nézőpont jellemezte.
 
Az utóbbi évek felerősödő politikai konfliktusai nyomán újra a társadalmi és politikai kérdéseket elemezte munkáiban. A 2007-ben elkészült REMAKE című animációs műve konkrét, aktuális politikai eseménysorozatra reflektált, a 2006-os budapesti őszi zavargásokat és a „TV ostrom” eseményeit dolgozta fel. Ez a mű nagy visszhangot váltott ki a médiában és az inkább apolitikus beállítottságú képzőművészeti közegben egyaránt.
     
Az elmúlt egy-két évben a politikai téma, mint motívum megjelent a festészeti munkásságában is, igaz ezek a munkák még kevésbé ismertek a szélesebb nyilvánosság számára. Több szálon kapcsolódnak a korábbi képek festői megközelítéséhez, ugyanakkor érezhető rajtuk egy karakterbeli változás is, ami részben az animáció kifejezésformáinak hatását mutatja.

A Kiscelli Múzeum terében egy olyan kiállítást tervezünk, ahol a festészeti anyag kap nagyobb hangsúlyt.  A képek kimondottan aktuális eseményekkel foglalkoznak - elsősorban a magyarországi szélsőjobboldal és a cigányság közötti feszültség brutális és tragikus jelenségeivel, valamint az ezeket körülvevő bizarr politikai szürkezónával.

Nem utolsó sorban a kiállítás azt a problémát is felveti, hogy a mai kortárs politikai művészeten belül milyen alternatívája van annak a megközelítésnek, amikor a művész nem a politikai vagy politológiai klisék mentén akar aktuális társadalmi kérdésekről beszélni.

Megnyitja: Szacsva y Pál képzőművész
Megnyitó időpontja. 2010. szeptember 16, 18 óra
Megtekinthető. 2010. szeptember 17-október 24.
Kurátor: Sasvári Edit

Helyszín: 1037 Budapest, Kiscelli utca 108.
(Óbudán a Templom térnél)

Támogató: NKA Képzőművészeti Szakkollégium
Fővárosi Képtár Barátainak Egyesülete

Forrás: Kiscelli Múzeum

Farkas- Kontra Máté - Elém tart egy órát - Telep kiállításmegnyitó

A félelmeim, bánatom, negatív tapasztalataim a környezetem hatása tükröződik vissza a falon. A valóság. Tanácstalanság síkban vagy térben?! A vas és a többi faktúra kapcsolata, a festék és a rozsda, csinált és természetes viszonya. Mindkettő megsemmisül egyszer, a fém már korrodálódik a festék érzi a vesztét. A homok lepereg, a föld kiszárad, a vászon elég. Az anyagok szavak nélkül mesélnek. A vashoz soha nem nyúlok festékkel. Szigorúan meghagyom, olyan színűnek, amilyennek a természet meggyötörte. Így a rozsdás fémet egy új perspektívába helyezem, s a színekkel újabb mesét szövök régi történetéhez.

A kiállítást megnyitja: Bakos Ferenc, grafikusművész

A kiállításon zenél: Sickpicnic

Helyszín: TELEP művészeti bemutatótér,VII.ker Dob u.16.Gozsdu 'E'udvar

Időpont: 2010.08.20. 20:30

Valamint egy különleges szombat nyáresti eseményre invitáljuk a budapesti Gozsdu udvar Telepére, ahol a XX. század legnépszerűbb francia és latin-amerikai dallamai csendülnek fel élőben, zenészek és táncosok előadásában.

A parisriobuenosaires című előadás Juhász Kata táncos-koreográfus és a Barefoot Musicians (Mezítlábas Zenészek) művészcsoport együttműködéséből születik. A táncot és a klasszikus zenét ötvöző produkcióban a zene nem aláfestő szerepet tölt be, hanem a zenészek, a táncosokkal együtt mozgó szereplői, karakterei az előadásnak.

Alkotók:

Koreográfia, rendezés: Juhász Kata

Zenei koncepció: Koltai Kata

Előadják:

Gulyás Oszkár-táncművész,

Juhász Kata táncművész,

Barefoot Musicians (Mezítlábas Zenészek):

Bodrogi Éva szoprán énekművész,

Koltai Kata gitárművész,

Bartek Zsolt klarinétművész.

Parisriobuenosaires

Kortárs tánc- és klasszikus zenei performance koncert

Időpont: 2010. augusztus 21. 20:30

Várjuk szeretettel!

Üdvözlettel:

A TELEP csapata

www.godot.hu

www.telep.godot.hu

http://telep2010.wordpress.com/

http://twitter.com/telep2010

http://farekmese.blogspot.com/

SÍN Kulturális Központ

Bódis Barnabás kiállítása az IF Kávézóban

"A Föld szívének dobbanása" c. Rózsa György szerzeményt előadja:
Berezvai Márta - trombita
Rózsa György - gitár
Ezután a duo jazzt játszik 22 h-ig.

Forrás: Bódis Barnabás honlapja

Kiállítás Keresztes Zsófi 'Palinta' horror babáiból

Keresztes Zsófi 'Palinta' horror babái, a CISTAS-ok beköltöznek a TELEP-re. Hatalmas munka, komoly odafigyelés és precizitás eredményei, melyeket 2 hétig tekinthettek meg a Gozsdu E udvarában. A Telepre tervezett kiállítást Szöllősi Géza nyitja meg, majd a The Future Shepherd & Kettestelep zenél.

Kiállítás: 'A hinta a földtől való felemelkedést, szárnyalás illúzióját kelti, de magában foglalja a zuhanás lehetőségét is, hisz jelen esetben alattunk több méter mély lyuk tátong. A fent és a lent összefonódása, a függés, de a szárnyalás lehetősége is. Mozgunk de nem haladunk. A hinták és hintázók alapanyagául női fűzők szolgálnak, melyek egyszerre sugallnak puhaságot, képlékenységet, de fenyegető kötöttséget is.'

Helyszín: VII.ker. Dob utca 16. Gozsdu 'E' udvar

Időpont: 2010.07.23. Péntek 19.30-23.30-ig

A TELEP egy fiatal magánszemélyek kezdeményezésére létrejött nyári megmozdulás, amelynek a Gozsdu Udvar ad otthont. A projekt elsődleges célja egy olyan összművészeti alkotótér létrehozása, ahol eddig kevésbé ismert, főleg az undergroundban nevet szerzett, tehetséges magyar művészek kapnak lehetőséget arra, hogy megmutassák munkáikat a nagyérdeműnek. A szervezők számára fontos, hogy a befogadott művészek – legyenek amatőrök, vagy profik -, manuális technikákkal alkossák meg műveiket, de ezen belül bármilyen műhelytechnikát alkalmazhatnak. Annak érdekében, hogy a kiállítások, művészeti megmozdulások olyan környzetben valósuljanak meg, amelyek közelebb hozzák egymáshoz az alkotókat és a látogatókat, hétről hétre változatos programokkal – kiállításokkal, workshop-okkal, filmvetítésekkel és bulikkal - várja a TELEP az érdeklődőket.

Nyitvatartás:
Hétfő - Szombat: 16:00- 24:00
Vasárnap: 10:00 - 24:00 / 10:00-tól Gouba Bazár

Forrás: TELEP honlapja

Illés Barna tárlatvezetése 'moszkva' című kiállításán a Next Art Galériában

Időpont: 2010. július 22-én 18 órától

Helyszín: Next Art Galéria

1054 Budapest, Aulich utca 4-6.

„A moszkva”, így kisbetűvel a címe Illés Barna fekte-fehér, a Moszkva teret ábrázoló, lightboxokon prezentált fotosorozatának.

A NextArt Galériában bemutatott képek csupán ábrázolásai a dokumentarista fotográfiának. Illés Barna képzőművészeti kiállítása a tradicionális fotográfia formanyelvén, az egyetlen autentikus fotográfiai műfajt megidézve pszeudo dokumentumokkal kíván hatni a nézőre. A „Moszkvára” jellemző csoportos magány archetipikus beállításai egyszerre hordozzák magukon a jól elkapott pillanat feszültségét, esetlegességét és a konstruált kép kiszámítottságát. Mindezekkel érthetően reflektál a műfaj árnyaltságára és történelmi tradícióira, kilépve annak határmezsgyéire, rálépve ezzel a „staged” világára.

Minden egyes jelenet egy sűrített egykockás film. A néző dolga a narratíva megfejtése, de második olvasatban a mediális reflexiók, értelmezések kerülnek előtérbe.

„Nekem elég egy képet kitalálni, szerencsére nem vagyok forgatókönyvekbe zárva. Mindig csak az az egy kép a fontos. Formanyelvileg ehhez leginkább adekvátnak a dokumentarista közelítést tartom. Ezzel hitetem el, hogy ez maga a valóság.

Mivel a megjelenített helyzetek „főszereplői” többnyire fiatalok, olyan arcokat kerestem közöttük, akik viselkedésükben és élethelyzeteikben az átlag 20-as, 30-as korosztály image-ét hozzák. Van közöttük tanár, szabolcsi diák, túlélőművész, vendéglátós, kiöregedett élsportoló, vagy éppen hivatásos szinésznő. A helyzeteket magam rendeztem, de a gesztusok általuk formáltak. A megrendezettség hatását elkerülendő az expozíció pillanatát nem tudták pontosan. A szereplők kiválasztásánál szempont volt az is, hogy szinte mindannyian a fotográfia közegéből érkeztek és álltak már a kamera másik oldalán is. Ez nagyban könnyítette a dolgomat, mert nem szerepeket játszottak, hanem önmagukat adták, tisztában voltak a médium sajátosságaival.”

Forrás: Next Art Galéria

IL Y A UN AN… / EGY ÉVE MÁR… - Appelshoffer Péter kiállítása a Spiritusz Galériában

megnyitó

2010. július 14. 18:00

a kiállítás bezárása

2010. július 28.

a kiállítást megnyitja

Iványi Bianca

cím: 1075 Budapest, Madách Imre út 3.

Appelshoffer Péter legújabb festményeit épp egy éve zajlott párizsi útja inspirálta. A képek egy részében van is némi „franciás” könnyedség, hajlékony, lendületes vonalvezetés és égő, tüzes színek, de ezek inkább a rá és a magyar festészetre jobban jellemző erőteljes, „mellbevágó” expresszivitásba vezetnek át: különösen az erős színek és faktúra ragadja meg a tekintetet és szinte tapintásra is ingerel, mégis, ezzel együtt, nagyon érzékeny és finom a képek felülete, szinte míves a megmunkálásuk. Ez az „Appelshoffer-paradoxon” – nemcsak a technikában, hanem a stílusban, tematikában is: a művész líraian, „figurálisan absztrakt” képeket fest, vagyis az elvont motívumokat és a felismerhető figurákat vegyíti, keveri különleges hatású kompozícióin. Ilyen értelemben „átmeneti” képeket hoz létre, amelyek művészi minőségükben természetesen nem ideiglenes, hanem autonóm, nagyon is masszív és szuggesztív képek.Csendéletek és tájképek kísérik, több rétegben és színminőségben: a finom pasztellszínektől az erős, harsány tónusokig, s a leheletnyi, finoman elmozduló ecsetvonásoktól az erőteljes, határozott, vastag gesztusokig. Ez a kettősség kíséri festészetét, az eredmény nagyon lendületes, hol sejtelmesen kibontakozó, hol kirobbanó gesztusfestészet. Appelshoffer a körülötte és benne lévő világ alapélményeit – töredezettségét, változékonyságát, felgyorsulását – figyelve jutott arra: a kor, amelyben élünk, jellemzően szintetikus és eklektikus, sokféle benyomást összesít, ezért képei is ezt adják vissza – többféle festői minőség felhasználásával a külső-belső világ (disz)harmóniájának ábrázolási lehetőségeit kutatva. A párizsi képek kétségtelenül a konkrét, felismerhető motívumok, figurák felé lendítik festészetét, melyek persze sosem naturálisak, a megfestésük és a rájuk festett, feléjük „úszó”, „beléjük” hatoló, hol sávként, hol amorf formaként őket elidegenítő, elvonatkoztató képi-festői részek miatt. A kompozíciók felületén és mögöttük gondolatok, érzetek, emlékek húzódnak, sokat sejtetően igézik és idézik meg Párizs szellemeit, mégsem baljóslatúan, hanem rejtelmesen, finoman bontakoznak ki az épületek, terek, tájak, személyek többé-kevésbé jól felismerhető „portréi”, melyek mind Péter, és mindannyiunk: befogadók, látogatók, vizuális utazók benyomásait, érzéseit, hangulatát rögzítik.

 

Forrás: Spiritusz Galéria

Intergender Party - Szuharevszki Mihály kiállítása

Megnyitó: 2010.07.19., hétfő 19.00 óra


Megtekinthető: 2010 július 20- augusztus 5.
Kurátor: Beszédes Noémi
DJ: Jérome Andrieux (Fr) (La Cuisine)
Helyszín:
Ötkert, 1054 Budapest, Zrínyi utca 4.

A kiállításról:

Intergender

Örömet lelni egy karakterben mindegyikőnknek jó szórakozást kíván. Hogy milyen ez a karakter, bennem van-e vagy egy külső személyben találom meg, indít be olyan folyamatokat, amikor elkezdek azon gondolkozni, hogy te és én szintjén hol helyezkedem el. Ekkor szembetalálkozhatsz a végtelennel. Szerepjátszások, pózok vezetnek el ahhoz, ami felé öntudatlanul, vagy épp ellenkezőleg, tudatosan eljutunk. Modelljeim sokszor nem önmagukat játsszák, de ebben sem vagyok biztos, megjelenésük egyfajta cél is egyben. Utalok ezzel a modellek, vagy általában az ideálok androgünitására, ami a személyiségnek plusz energiát jelent és szabadságot is egyben.

Szuharevszki Mihály blogja
facebook elérhetőség

Ötker blog
Ötker a facebook-on

Erdei Krisztina Hiány című önálló kiállítása a Miskolci Kortárs Művészeti Intézetben

Erdei Krisztina 2000 óta foglalkozik átfogóan fotográfiával. A rá jellemző sajátos kifejezésmód, ami a szubjektív dokumentarizmus/autonóm riport és a portréképek határán formálódik, nemzetközi szinten is nagy feltűnést keltett. Képei karakteresek, a humor és irónia határán kirajzolódó valóságábrázolások, különös összefüggésekre és kapcsolódásokra világítanak rá.

Erdei Krisztina 2000 óta foglalkozik átfogóan fotográfiával. A rá jellemző sajátos kifejezésmód, ami a szubjektív dokumentarizmus/autonóm riport és a portréképek határán formálódik, nemzetközi szinten is nagy feltűnést keltett. Képei karakteresek, a humor és irónia határán kirajzolódó valóságábrázolások, különös összefüggésekre és kapcsolódásokra világítanak rá.

A naplószerű vizuális jegyzetek a mindennapok képeit hozzák közel, egy új, meglepő perspektíva beiktatásával. Művészeti formavilágában egybemosódik a privát fotóra jellemző esztétika, a hétköznapi pillanatfelvételek tárgyi környezete és dátumozása, a szubjektív dokumentarizmus megvilágitó erejű világábrázolásával. Fotográfiái sorozatokká rendeződve társadalom- és kultúrakritikát fogalmaznak meg.

Erdei Krisztina, 2009 őszén 2 hetet töltött a Miskolci Galéria Alkotóházában ösztöndíjjal. Az itt született munka a “Hiány”, ahol a művész kisebb és nagyobb, érzelmi és fizikai, komoly és komolytalan hiányokra kérdez rá, hivja fel a figyelmet, amelyek kortól, nemtől és személyiségtől függően, spontánul vagy hosszas gondolkodás után tudatosulnak és jutnak kifejezésre. Miskolcon élő embereket kérdezett arról, hogy nekik mi hiányzik, majd levelezésbe kezdett miskolci idegenekkel, akiket szintén hiányérzetükről faggatott. Közben egy baráti ruhacsere során szerzett hordhatatlan, 100% műszálból készült ruháját megszabadítva rózsamintájától, a kivágott rózsákat a felmerült helyszíneken a hiányzó dolgok hűlt helyének jelölésére használta.

Megnyitó: 2010. június 3. 17 óra.
Megnyitja: Kosztyi Klaudia
A kiállítás augusztus 8-án zár be.

Helyszín: 3530 Miskolc, Rákóczi u. 2.

Erdei Krisztina honlapja
Forrás: Miskolci Kortárs Művészeti Intézet

Nyolc és fél póz - Verebics Ágnes önálló kiállítása

"Verebics Ági a MONO Galériában már másodszor rendez önálló kiállítást. Az elsőn 2007-ben, a Strabag díj elnyerése után, különböző vizes élményei ihlette festmények és lightboxok voltak láthatóak.

Az idei tárlaton a római kinttartózkodás, ösztöndíj ihlette új munkák keverednek régebbiekkel, ezáltal egy teljesen új műegységet alkotva. A klasszikus „verebicses” témák ütköznek, találkoznak a római élményekkel. Parafrázisok, imitációk, újrafeldolgozások, pózok, Verebicsre (az utóbbi években) oly jellemző szerepjátszás és kísérletezés. Érzékeny érzékiséggel taszít bele minket, a nézőt élményeibe, önön útkeresésének stációjiba.

Technikai sokszínűsége most is megmutatkozik, videók, fotók, printek és festmények kerülnek egyszerre a galéria falára és teremtenek sejtelmes, ironikusan misztikus, ájtatos hangulatot a térben."

Forrás: MONO Galéria

Mission Possible - Ferenczy Zsolt képzőművész kiállítása

"A Mission Impossible című filmre mindenki emlékszik; igen az az, ahol Tom Cruise egy kábelen lógva „hekkeli” meg az ellenség számítógépes rendszerét, és rajta, a főhősön kívül senki sem marad életben.

Ferenczy Zsolt lehetségessé teszi a végzetes küldetést, nála a titkos ügynök a hajsza után eszményi tájban ébred, ahol az „atomgombák” is rózsaszínben tündökölnek, a műanyag katonák vidáman nyomulnak tovább a harcmezőn – itt szigorúan csak a játékosság és az irónia az, ami véresen komoly. Műveinek képi alapjai gondosan kitalált, apró makett világok, amelyek gyermekkori játékok, vagy azokra hasonlító saját maga készítette tárgyak meghökkentő asszociációkat követő installációi. A végeredmény műtárgyak, olajfestmények (olykor videók) sora, amelyek egy mesésen színes, képzeletbeli táji háttérben ábrázolják a művész térberendezéseit. Az installációkba gyakran keveredik talált tárgy, mint most a rendszerváltozás előtti Magyar Néphadsereg katonai gyakorlótérképei, amelyek szerint a „gyakorlatnak” nevezett stratégiai játékot álnevekkel űzték, mint az igazi háborúban.

Az idősíkok és terek egymásra vetítődnek, a valóság átértelmeződik, úgy kerül be a kiállítótérbe, például egy hadászati eszköz, egy letűnt politikai rendszer mementója, mint a művészeti probléma tárgya. A valóságos tér, a köztér, a saját élettér és a virtuális tér összekapcsolása erőteljesen foglalkoztatja a művészt, ami az avantgárd térberendezéseknek a környezetet leképező fogalmán túlmutatva egy jövőbe mutató ironikus-szürreális dimenzióba vezetnek.

Noha a múlthoz és a művészettörténeti hagyományhoz látszólag semmi köze sincs Ferenczy műveinek, mégis találunk nagyon hasonló „boldogság sztereotípiákban” (Ferenczy korábbi sorozatának címe) gondolkodó magyar múlt század eleji művészt, Anna Margitot, Bálint Endrét, Román Györgyöt, akik abszurdan szürreális vízióikban a játékosságot és a pozitív kicsengést tartották a legfontosabbnak, lett légyen az ő „jelenidejük” akkor bármennyire komiszan katasztrofális…"

Muladi Brigitta

művészettörténész

 

Forrás: Inda Galéria

Bukta Imre - Szárnyasok című kiállítása a K. Petrys Házban

Megnyitó: 2010. április 27. 20 óra

A kiállítást Pataki János nyitja meg.

Közreműködik a Bin-Jip (Harcsa Veronika, Kaltenecker Zsolt, Gyémánt Bálint, Andrew J)

Megtekinthető: 2010. április 28-tól május 28-ig.

Helyszín: 1085 Budapest, Horánszky utca 13. II. 19.

A galéria munkatársai kérik, hogy látogatás előtt egyeztessenek időpontot a 06 (20) 470 99 93 telefonszámon!

 

Forrás: K. Petrys Ház