Időpont:
Március 13. szombat 21.00 - színházterem
Helyszín: Sirály
1061 Budapest, Király utca 50.
Először a Betonka Prágában játszott (2008. december 1-én), másnap meg Brnoban. Női Slam estre hívták meg Borit, de ő nem akart egyedül menni. Csehországban Bori már egyszer slammelt egyedül, a Pohoda Fesztiválon, amire azért delegálták, mert a Műcsarnokban 2007-ben megnyerte a Slam vetélkedőt. Pedig Bori nem is igazi slammer. De ez egyelőre nem okozott problémát, mert viszonylag kevés olyan előadó van (főleg csajok) akik valós slammerek lennének, vagy el vannak nyomva, és az ilyen Bori-fajta slam-imitátorok veszik el a kenyerüket, meg a világot jelentő deszkákat.
Szóval a Műcsarnoki vetélkedőn Sabák Peti dobon, Hock Ernő bőgőn kísérte a slam-zombikat. Ezért gondolta aztán, hogy a cseh-estre a saját baszer-dobos párosát kell magával vigye.
Aztán eljött a tavasz és egy újabb feladat találta meg a zenekart. Artner Sisso készülő regényének részleteiből felolvasás készült, és a Betonka volt hivatott zenei illusztrációk előadására. Zsombor nem ért rá, ezért megkérték Németh Csabát, hogy jöjjön, legyen szíves. Az ünnepi könyvhét keretében, a Szegedi Zsidó Hittközség dísztermében értek el hatalmas sikert. Onnantól kezdve Csaba is a zenekar tagja lett.
A két dobolóssal kigömbölyödött zenekar a Tokaji Írótáborban debütált. A költői felolvasó est után, játszott a Betonka nagyon szépen. Sokan megdicsérték. Általános volt a jókedv és az elismerés! Aztán azóta csak nő a jókedv és a koncertek száma, Specko Jedno lelke Kovácsnéban él tovább.
Csobánka Zsuzsa cikke a tokaji estéről: http://www.litera.hu/hirek/egy-nap-elet-tokaj-instant
“Mindent meg kell simogatni, / A hiénákat, a békákat is.” (József Attila)
„Tulajdonságaink nem a mi tulajdonaink, mert ők azok a kik birtokolnak minket.
Rábámulunk ezekre a tulajdonságainkra. Kiélesedik az arcuk. Tekintetük, megvillan vagy elhomályosodik, ahogy kergetőznek a belsőnket kibélelő sötétségben.
Kiélesedik az arcuk, totemek ők. A tulajdonságaink valamely állat természetét hordozzák.
Ők a mi belső háziállataink.
Egész életünk a velük való gondoskodással telik, értük élünk.
Kinéznek a szemünkön.
Szerencsés esetben olyan paradicsomi állapot uralkodik belső farmunkon, ahol békében él egymás mellett a párduc és a pincsi.
Ez a szituáció azonban elég ritka.
Nap, mint nap szembesülünk folyamatos csatározásaikról, kudarcaikról, győzedelmeskedéseikről.
Ezekről az állati, totemháborúkról, csak mint a vágyak, indulatok, és a szellem összecsapásairól szoktunk vallani.
Este velünk alszanak el. A test akkor nyugszik meg, mikor minden állat visszahúzódik vackára, odújába.
És egy nagy közös álom takar be minket.
A kiállítás médiuma a néhai Kovácsné Gyapjas Betonka.
Amikor élete delén felfedezte teste katedrális voltát, nosza hamarjában kő elefántokat állított a kapujába, hasonlókat, amilyenek a Budapesti Állatkertet is őrzik… Ha az egyik elefánt el is aludt, a másik annál inkább őrizte a Kovácsné Gyapjas Betonkába vájt mély kapuzatot.
Kovácsné Gy. B. székesegyháznyi testében valaha felcsendült, és mái napig visszhangozó álmokat rekonstruálja ez a kiállítás.
Ezzel a szellemi és piktografikai sztriptízzel adózunk Kovácsné Gyapjas Betonka emlékének.”
Március 13. szombat 21.00 - színházterem
Helyszín: Sirály
1061 Budapest, Király utca 50.
Először a Betonka Prágában játszott (2008. december 1-én), másnap meg Brnoban. Női Slam estre hívták meg Borit, de ő nem akart egyedül menni. Csehországban Bori már egyszer slammelt egyedül, a Pohoda Fesztiválon, amire azért delegálták, mert a Műcsarnokban 2007-ben megnyerte a Slam vetélkedőt. Pedig Bori nem is igazi slammer. De ez egyelőre nem okozott problémát, mert viszonylag kevés olyan előadó van (főleg csajok) akik valós slammerek lennének, vagy el vannak nyomva, és az ilyen Bori-fajta slam-imitátorok veszik el a kenyerüket, meg a világot jelentő deszkákat.
Szóval a Műcsarnoki vetélkedőn Sabák Peti dobon, Hock Ernő bőgőn kísérte a slam-zombikat. Ezért gondolta aztán, hogy a cseh-estre a saját baszer-dobos párosát kell magával vigye.
Aztán eljött a tavasz és egy újabb feladat találta meg a zenekart. Artner Sisso készülő regényének részleteiből felolvasás készült, és a Betonka volt hivatott zenei illusztrációk előadására. Zsombor nem ért rá, ezért megkérték Németh Csabát, hogy jöjjön, legyen szíves. Az ünnepi könyvhét keretében, a Szegedi Zsidó Hittközség dísztermében értek el hatalmas sikert. Onnantól kezdve Csaba is a zenekar tagja lett.
A két dobolóssal kigömbölyödött zenekar a Tokaji Írótáborban debütált. A költői felolvasó est után, játszott a Betonka nagyon szépen. Sokan megdicsérték. Általános volt a jókedv és az elismerés! Aztán azóta csak nő a jókedv és a koncertek száma, Specko Jedno lelke Kovácsnéban él tovább.
Csobánka Zsuzsa cikke a tokaji estéről: http://www.litera.hu/hirek/egy-nap-elet-tokaj-instant
“Mindent meg kell simogatni, / A hiénákat, a békákat is.” (József Attila)
„Tulajdonságaink nem a mi tulajdonaink, mert ők azok a kik birtokolnak minket.
Rábámulunk ezekre a tulajdonságainkra. Kiélesedik az arcuk. Tekintetük, megvillan vagy elhomályosodik, ahogy kergetőznek a belsőnket kibélelő sötétségben.
Kiélesedik az arcuk, totemek ők. A tulajdonságaink valamely állat természetét hordozzák.
Ők a mi belső háziállataink.
Egész életünk a velük való gondoskodással telik, értük élünk.
Kinéznek a szemünkön.
Szerencsés esetben olyan paradicsomi állapot uralkodik belső farmunkon, ahol békében él egymás mellett a párduc és a pincsi.
Ez a szituáció azonban elég ritka.
Nap, mint nap szembesülünk folyamatos csatározásaikról, kudarcaikról, győzedelmeskedéseikről.
Ezekről az állati, totemháborúkról, csak mint a vágyak, indulatok, és a szellem összecsapásairól szoktunk vallani.
Este velünk alszanak el. A test akkor nyugszik meg, mikor minden állat visszahúzódik vackára, odújába.
És egy nagy közös álom takar be minket.
A kiállítás médiuma a néhai Kovácsné Gyapjas Betonka.
Amikor élete delén felfedezte teste katedrális voltát, nosza hamarjában kő elefántokat állított a kapujába, hasonlókat, amilyenek a Budapesti Állatkertet is őrzik… Ha az egyik elefánt el is aludt, a másik annál inkább őrizte a Kovácsné Gyapjas Betonkába vájt mély kapuzatot.
Kovácsné Gy. B. székesegyháznyi testében valaha felcsendült, és mái napig visszhangozó álmokat rekonstruálja ez a kiállítás.
Ezzel a szellemi és piktografikai sztriptízzel adózunk Kovácsné Gyapjas Betonka emlékének.”
A zenekar:
Rutkai Bori – ének, szöveg, Szerető Dániel – basszus, Lukács Gábor Luki – szaxofon, fúvós hangszerek, Dudás Zsombor – ütőhangszerek, Németh Csaba - ütőhangszerek
Forrás:
Sirály
Specko Jedno
Rutkai Bori – ének, szöveg, Szerető Dániel – basszus, Lukács Gábor Luki – szaxofon, fúvós hangszerek, Dudás Zsombor – ütőhangszerek, Németh Csaba - ütőhangszerek
Forrás:
Sirály
Specko Jedno
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése