Vajdai Vilmos: Minden rossz varieté (A TÁP Színház előadásáról)

A TÁP színház társulatát a rossz színház iránti szenvedélyes elkötelezettség tartja össze. Túl sok jó színház van a világon. Túl sok jó színész, túl sok jó rendező. Túl sok jó darab, túl sok jó előadás. Ki nem unja már a remek világítást, díszletet, jelmezeket? Kit nem altatnak el a zseniális kísérőzenék? A rossz színház ritka kincs, egyre ritkább. Megismételhetetlen. Meg kell becsülnünk ezt a kincset. Ápolnunk, TÁPlálnunk (höhö) kell a rossz színház ősi hagyományát, meg kell őriznünk a következő generációk számára.

Célunk, hogy a lehető legtöbb rossz, amatőr, dilettáns, gagyi, penetránsan kellemetlen színházi előadást hozzuk létre minden szezonban. Mi nem katarzisra törekszünk. Éppen ellenkezőleg. Nem megtisztuláshoz, megvilágosodáshoz, megnemesedéshez, hanem további lelki, erkölcsi, intellektuális piszkolódáshoz kívánjuk segíteni közönségünket. Nincs olyan nézőre szükségünk, akire felemelő hatással lehetünk. Ne látogassa előadásainkat az, aki a színháztól szórakozást, vagy tanulságokat vár. Nincs színház közösség nélkül. Közösségünk kiveti magából mindazokat, akikben maradt még önbecsülés. A jó színház művelőivel ellentétben mi örülünk annak, ha a közönség nem figyel az előadásra, beszélgetnek, telefonálnak, esznek, isznak, ki-be járkálnak, viszályokat intéznek el előadás közben. Valamennyiünknek jól esik, ha a nézők nem nevetnek a poénokon, ha nem érzékenyülnek el a szomorú jelenetek alatt, ha nem tapsolnak.

Boldoggá tesz bennünket, ha előadásainkról hallgat a média. A TÁP színház tagjai mindent megtesznek saját magunk korrumpálása, lebontása, lejáratása érdekében is. Mi büszkék vagyunk arra, ha elfelejtjük a szövegünket, ha hamisan sikerül énekelünk. Mi kifejezetten élvezzük, ha rosszkor jön be a szereplő, a zene, a világítás, ha szétrepednek a színészeken a jelmezek, ha összedől a díszlet, ha nem kezdődik időben a vetítés, ha a hangmérnök rosszkor, rossz zenét ad be, ha a világosító berúg és ráesik pultjára. Műszaki állományunk ugyanolyan hasznavehetetlen, mint művészeink. Értelmetlen, üres, ostoba darabokat játszunk, tehetségtelen rendezésben, csapnivaló színészek előadásában, felszínes, buta, humortalan szerzőktől. Nálunk nem rendez a rendező, hanem rendetlenséget csinál. Nem játszik a színész, hanem vagy alszik, vagy szabotál. A műszak pedig kötelességének érzi, hogy pokollá tegyen még egy színházi estét.

A Rossz iránti vonzódásunkat betegesnek nevezi a konkurencia. Igaza van. Mi betegek vagyunk. Beteg színházat csinálunk, krónikusan beteg közönségrétegeknek. Bennünket taszít a jó: a jó színház éppúgy, mint a jó mozi, a jó ügyek, a jó remények, a jó viccek, a jó szex, a jó emberek. Amikor a Rossz szolgálatába álltunk, ígéretet kaptunk sorsunk balra fordulására. Életünkben, művészi pályánk során ez volt az első ígéret, amely valóban beteljesedett. Ennél kevesebbet nem ígérhetünk közönségünknek sem. Ha eljön előadásainkra, minden alkalommal pórul fog járni. Csalódottan, fáradtan, hitében, emberi méltóságában meggyalázva, magát kifosztva, becsapva, megalázva érezve megy majd haza, ha lesz még hová mennie. A TÁP színház bármelyik előadása meg tudja változtatni az Ön életét.

Közreműködik: Gosztonyi Csaba, Balla Eszter, Keresztes Tamás, Katona László, Bánki Gergő, Vinnai András, Kamarás Iván, Csík Gábor, Juristovszky Sosa, Horváth Ákos, Schönberger Ádám, Sipos Vera, Mészáros Béla, Elek Ferenc, Takátsy Péter, Ezüsthigany, Váradi Gábor, Jordán Adél, Gera Marina, Tenki Réka, Dankó István, Ruszina Szabolcs, Csányi Sándor, Kovács Lehel, Erdélyi Tímea, Adorjáni Bálint, Dió Paizs Miklós. Bocs annak, aki nincs rajta, attól, aki rajta van, de nem lesz, és attól, akit rosszul írtuk (sic).

Helyszín: MU Színház

1117 Budapest, Kőrösy József utca 17.

Időpont: 2010. dec. 21. - 22:30


Forrás: Kulter.hu