IV. Boulevard&Brezsnyev csoportos kiállítással egybekötött pique-nique a Holdudvarban

Nyitott Udvar - közösségi bolhapiac a Könyvhét alkalmából

Június 5-én 10.00 - 14.00 között, a IX. kerület, Ráday utca 27 szám alatti lakók újra megnyitják a ház kapuit és saját maguk által készített-összegyűjtött tárgyaikat teszik ki portékának.

Újra lesz utcazenész, aki sláger/zsáner dalokkal szórakoztatja a nagyérdemű vásárlókat. A piacon befolyt összegből a ház növényeket vásárol, és zöldebbé varázsolja a belső teret.


Információ: Miklusicsák Aliz +3670 / 428 6403
videó

Partnerek: Medence Csoport, Ráday Könyvesház, Ferencvárosi Önkormányzat.

Forrás: meghívó

Gyenge Zsolt kritikája Abbas Kiarostami: Copie conforme (Hiteles másolat) című filmjéről

"Az iráni Kiarostami az első, aki a Cannes-ban idén felvonuló nagy szerzők közül végre valóban maximálisan megfelelt a várakozásoknak. Első külföldön, Olaszországban forgatott munkája érzékeny, intelligens és a megváltozott helyszínek ellenére ízig-vérig Kiarostami-film. Talán a legjobb mind közül.

Cannes: A boldogság fasizmusa és a közvetlenség varázsa


Valószínűleg nagyon ritkán találni olyan műalkotást, amelyben művészet és élet, esztétikai és személyes problémák annyira komplex gondolati és érzelmi harmóniában jelennek meg, mint amit Kiarostami legújabb filmjében láthatunk. Egy angol író könyvének olaszországi bemutatóján vagyunk valahol egy toscanai kisvárosban: a Copie conforme (Hieteles másolat) – ez a film címe is – azt próbálja elmagyarázni, hogy mennyire fölösleges az eredetinek az istenítése a művészetben. Valójában a másolat – magyarázza James, az író – azáltal, hogy visszautal az eredetire és az abban kifejtett gondolatokra, teljesen képes helyettesíteni azt. Sőt a másolatok léte vagy azoknak száma információként szolgálhat magának az eredetinek az értékéről is. A film hamarosan egy az író és a közönségtalálkozón megismert Juliette Binoche között zajló kétszemélyes játékba vált, akik együtt töltik az angol elutazása előtti napot. Beszélgetéseikben az esztétikai és személyes sík folyamatosan keveredik, illetve hamar nyilvánvalóvá válik, hogy amit a művészetről mondanak, az az emberi kapcsolatokra is vonatkoztatható, és fordítva.

A film legfontosabb kérdése a tekintet körül forog: James könyvéhez az inspirációt az adta, hogy egyszer a firenzei Dávid szobor előtt látott egy anyát és a kisfiát, ahol a gyerek olyan rajongással nézte a Dávidot, mintha az eredetit látta volna. Juliette Binoche pedig húgáról beszél, aki képes szerelmi dalnak tekinteni férje dadogását, amint felesége nevét próbálja kinyögni. És ezzel elérkeztünk Kiarostami művészetének egyik lényegi kérdéséhez: a dolgokat nem belső, immanens tulajdonságaik, hanem a közöttük lévő vagy hozzájuk kapcsolódó viszonyok határozzák meg . Nem véletlenül van az iráni rendező minden filmjében rengeteg autóban zajló jelenet (ennek ugye szélsőséges példája a kizárólag ebből felépülő Ten), hiszen azáltal, hogy nem hierarchizálva, egyik vagy másik szereplő szemszögéből, hanem egymás mellett látjuk az alakokat, pont az egymás közöttiségre, és nem a két individuumra fektetődik a hangsúly. A Copie conforme-ban a dologra vetett tekintet teszi adott esetben vonzó férfivé a dadogó férjet vagy teszi műalkotássá – amint ezt a főszereplők is megállapítják – Warhol konzervdobozait.

Kiarostami azért zseniális, mert mindezt nem csak a dialógusok szintjén valósítja meg, hanem eszerint építi fel a film képi világát is. A nyugati civilizáció jelenlegi képalkotásának és –használatának legmeghatározóbb eleme a Leon Battista Alberti által a reneszánszban definiált monokuláris perspektíva – a film végén hosszan kitartott nyitott ablak képe egyértelmű utalás erre. Az összes beállítás ennek megfelelően úgy épül fel, hogy reflektáljon a kúp formájában ábrázolt (egyébként a filmbeli könyv címlapján is egy ilyen ábrázolás szerepel) perspektivikus tekintet szerkezetére. Az egyik jelenetben hosszú perceken keresztül látjuk szemből az autóban utazó párt, a szélvédő két oldalán viszont annyira tükröződnek a napsütötte olasz városka szűk utcáinak házfalai, hogy csak pillanatokra villan fel a főszerplők arca, a kép középpontjában a tükröződések által keretezett, kúp formájú „grafikon” rajzolódik ki alig észrevehetően. Ugyancsak perspektivikus látásunk jelentésteremtő jellegzetességeire reflektál az a pillanat, mikor James egy téren idős párt lát egymással szemben állni, és úgy tűnik, a nekünk háttal álló férfi a feleségét szidja, azonban mikor oldalra fordulva továbbindulnak, kiderül, valójában headset-es telefonba beszélt. A tekintet és annak korlátozottsága határozza meg világról alkotott percepciónkat, állítja rendkívül rafinált filmes eszközökkel Kiarostami.

Nagyjából a filmidő felénél két főhősünk egy kis kávézóban ül, ahol a tulajdonosnő válságban lévő házaspárnak nézi őket. Mivel ők hagyják, a film további része azzal telik, hogy egy 15 éve együtt élő pár vitatkozását/veszekedését, sétáit, emlékezéseit látjuk. Mindebben az a zseniális, hogy Kiarostami annyira finoman teremti meg ezt az átmenetet, hogy tíz perc elteltével szinte teljesen elfelejtjük az előzményeket, és kettejük jeleneteiben csak a párkapcsolati problémákra és az azokra adott reakciókra figyelünk, gesztusaikban az elmúlt szerelem roncsait keressük. Mikor pedig a film véget ér, rájövünk, hogy ugyanúgy jártunk, mint a Dávid-másolatra meredő kisfiú, eredetinek néztük Juliette Binoche és partnere szín(játékát). És persze mindezzel Kiarostami egyértelműen arra utal, hogy valójában minden, a valóságot csak utánzó, eljátszó film (illetve az összes mimetikus művészet) esetében is mindig ugyanígy járunk. Hiszen, teszi fel a platóni képkoncepcióra emlékeztető kérdést James egy adott pillanatban, vajon a Mona Lisa az eredeti, vagy a hozzá modellt ülő Gioconda mosolya?"

Forrás: Film.hu

ROHAM bár - májusi programok

Plein Art - Kortárs Művészetek Fesztiválja a Ráday utcában

Kiváltképp ajánlom a szombat 21 órától fellépő Nomad Guru (Ruff Judy szaxofon, Kiss Olivér gitár, DJ Nomad harmónika és "gépek", vendég Kettős Tamás - rap - és a Vadszamarak ütősei) formáció szereplését. Színpad a Bakáts térnél.

Forrás: Kultucca

Táp Színház Keresők előadás

A Keresők története budapesti mese. A főszereplő, András, rögtön a történet elején különös bajba keveredik. Amikor az Eckermann kávézóban éppen felfigyel egy lányra, odalép hozzá a Szorongás Rt. ügynöke, és közli vele: hét napja van arra, hogy megmentse azt a lányt, különben az ügynök örökre boldogtalanná teszi, ha a fiú nem jár sikerrel...
A Keresők valóságos budapesti helyszínein (kávéház, kisföldalatti, a város legrégebbi köztéri szobra előtti tér, magas polgári lakásbelsők) reális és szürreális jelenetek váltakoznak, filmbejátszásokkal tarkítva. A darab meghatározó motívumai a szeretet, a szorongás, a véletlen szerepe, és egy másik ember teljes megismerhetőségének lehetetlensége.

Szereplők:

Dióssi Gábor

Mészáros Béla

Jordán Adél

Sipos Vera

Horváth Ákos

Máthé Zsolt

Kocsis Gergő

Juristovszki Sosa
Keresztes Tamás

Vécsi Tibor

Spilák Klári

Elek Ferenc

Paizs Miklós
Schönberger Ádám

Rendező: Vajdai Vilmos

A rádiófelvételt a Magyar Rádió Zrt. stúdiójában Kulcsár Péter és Tánczos Tamás készítette.

Időpont: 2010. május 20., csütörtök, 22:30

Helyszín: Merlin Színház, V. Gerlóczy utca 4.

Jegyfoglalás:

Telefon: 20/249-1962

E-mail: tapszinhaz@gmail.com

Forrás: Táp Színház